Vélemény

Egyszerűen érthetetlen, hogy miért akar versenyre kelni – egyébként politikailag súlytalan – ellenfeleivel az RMDSZ, és követni őket a „nagyotmondás spirálján”.

Aztán nekiálltak a rogyásig terített asztaloknak, de csak miután a tálakra is nemzeti zászlócskákat tettek. Mert csak a nemzeti zászlókkal lehet nemzeti módra enni, pláne zabálni!

Rengeteg lehetőségünk van. Ha megnézzük, hogy az ötvenes-hatvanas évek társadalma milyen jövőt képzelt el magának, elmondhatjuk: bizonyos területeken jobban is teljesítünk. 

De mi lesz azokkal, akiktől mindez távol áll? Akik esetlenek az egyre éhesebb színpadon, akik nem értenek a kötéltánchoz, és úgy érzik: feladatuk a könyv megírásával nagyjából már le is zárult? 

A gyerekek pánikba estek, a szülőknek nem merték elmondani, egyikük nagybátyjától pénzt kértek, bábához fordultak, aki a magzatot megpróbálta elhajtani. A beavatkozás nem sikerült. – Ki a hibás?

Szíriában a biztonság- és erkölcsmotivált érvek, az időveszteséges időnyerés ellenére az álmukban megöltek továbbra sem ébrednek fel, a halott gyerekek továbbra sem játszanak.

Az EB elbocsátó szép üzenetében azt is megjegyezte, hogy a kezdeményezők bizonyos javaslatai hozzájárulhatnak a kisebbségek jogainak átfogó rendezéséhez.

Arról viszont megfeledkeztek, hogy büntessék a „kóborkutya-jelenség” előidézőit: mindazokat, akik egyszerűen az utcára teszik a „fölösleges szaporulatot”.

A legnagyobb gond a tagság megfogyatkozása – miközben újságíróból a mi prérinken is mind több van. Emlékszünk száz résztvevős, tudományos konferenciaszerű rendezvényekre.

Van-e olyan személyiség, aki szakít a folyamatos megalkuvásokkal, a szavazatszerzés minden elvet felülíró imperatívuszával, aki egy jópofa poén kedvéért nem hagyja cserben szövetségeseit?

Mondta is Lajos bátyám Aranyosgyéresről: a fenébe a sok rendetlen és kóbor rómaival, aki itthagyta az egész ókori cuccát épp a jövendő autópályák alatt! 

Ha statisztikákat készítenének, akár az egy főre jutó nemzeti jövedelem, akár a mondjuk ezer diákra jutó híres emberek száma tekintetében alighanem Nagyenyed neves iskolája vinné el a pálmát.

Nem tudom, mi változik ez után a levél után. Vajon elszégyelli magát a sokat emlegetett Lucan professzor, vagy folyik minden tovább úgy, ahogy eddig folyt?

Nem értek egyet a módszerrel, és különösen nem értékelem demokratikus eszköznek a miniszterelnök és a nép levelező tagozatos kommunikációját.

Sokszor dúdoltam ezt a dalt, amikor nem ment az írás. Sokszor gondoltam arra, mennyire kiszolgáltatott az ember saját alkotásával szemben, mennyi csöndet kell legyőzni néha egyetlen tiszta hangért.

Ismét tanúi lehetünk hát a régi képletnek: erővel akarják felszámolni a politikai iszlámot, demokratizálni, de csak bujkálásra és ellenállásra kényszerítik azt, majd visszatérésre.

Megpróbálják, mert a PMN máris a régió (határon innen és túl) legnagyobb kulturális fesztiválja, s még inkább azzá szeretnék tenni. Hogy ezzel is tovább erősítsék az itteni magyarok önbizalmát.

Ennek eredményeként a gyermek ugyan talán nem tudja esztétikai szempontok, az aranymetszés szabálya szerint elemezni A walesi bárdokat, de lelkesen olvassa Aranyt, tőle tanul magyarul.

Félő, hogy a tragikus alkalmat most csak főpróbaként használta ki ahhoz, hogy a könnyezés nagymestere, Traian Băsescu Stolo-módszerével pályázza majd meg az államfői tisztséget.

Nem tudunk kikászálódni azokból a mondatokból, amelyeket jónéhányan nap mint nap sulykolnak belénk, miszerint a románság létének egyetlen célja és értelme, hogy a székelységet felmorzsolja.