Vélemény

A jelenség azért veszélyes, mert a tiltakozások nem a legjobb eszközei a politikum fölötti társadalmi kontrollnak. Az ilyen megmozdulások könnyen kisajátíthatók, szélsőségbe torkollhatnak.

A kutyaszépségszalonok zsúfoltak, az előjegyzéseket például foxterrier osztályban csak jövő júliusra fogad el Gedejon bácsi, a pulik és csivavák bálványa.

Megint itt van közöttünk ez a napfényben fürdő nőies fájdalom, egymásra rakódik benne a raktár sötétsége a strandolás örömével, a trauma a tehetetlenséggel és a politikai hazardírozással.

Inkább vállalom a kudarcot. Egész Európa engem szid, de meg se rezdülök, ez létem lényege. Ha szidnak, szinte úgy érzem magam, mintha dicsérnének, mert a fontos az, hogy a középpontban legyek.

Haveroknak szétosztott nemzeti dohányboltok, nemzeti színű kukák, nemzeti maffiaként működő közbeszerzési eljárások és nem utolsósorban a magyar Scorniceşti Felcsút lesz a temetője.

Hogy Verespatak miért került bajba, nem biztos, hogy fontos annak, akit az utcája friss aszfaltja köt le a leginkább. És amíg ez így van, addig a lelkes tüntető nem mozgat sok vizet.

A Brakovharma régió valójában Dél-Tirol szerű képződmény lenne, lehetne. Olyasmi, amiért annyit kiabáltunk. Talán nem kellene egyből lesöpörni az asztalról!

A nyugalmazott tisztek nemzeti egyesülete is vehemens: a döntést vissza-gyarmatosításnak tekintik, kizárják az idegenektől való függést. Ők nemzetségfők, nem humorizálnak, nem is értik a humort.

Az egyesülés a XIX. századi nacionalista, etnicista nemzetállami megoldás prioritását szentesítené a XX. század végének globalista, internacionalista megoldásával szemben.

Addig dalolt a vezér ágyékvezérlésű fejébe, amíg az parancsot adott a kórus, és karmajszter, de legfőképpen a vetély(elv)társnő kivégzésére.

Kívánjuk neki, hogy ne olyan országban éljen, amelyben az a becsületes ember, aki kevesebbet lop, mint a többiek, és amelyben teljes a zűrzavar, csak a bűnözés szervezett.

Néhány alapvető kérdést mindenütt megfogalmaztak. Ha Románia zárta be, akkor miért nem Románia nyitja meg a újra bányákat, és miért nem kizárólag a maga hasznára?

Guardiola győzelmével megtörte a rossz varázst, focitörténelmet írt. De ez pillanatokon, mondhatni a véletlenen múlt. Azzal együtt, hogy a döntőben az ő csapata játszott jobban.

Az igazán erős, talán már minden nyavalyát túlélt demokrácia is megretten néha a kultúrától. Vagy nem is retten meg, hanem nem tudja a helyén kezelni.

Ma is akadnak, akik visszasírják a kommunizmust, nem értik, hogy a „mindenkinek volt munkahelye” és „mindenkinek volt lakása” jellegű áriák a Gulágról, Piteşti-ről, Recskről szólnak.

„Szeressük az őseinket, becsüljük meg hőseinket...” Mi, jólnevelt vendégekhez illően, udvarias mosollyal fogadtuk e bárgyúságokat, az előadóik pedig látható módon halálosan unták. 

A hatalomhoz szükséges az erőszakszervezetek lojalitása is. Amiért természetesen hűségbér jár. Ezért tízszer nagyobb a rendőrparancsnok fizetése, mint a tanítóé. 

Csak remélni merem, hogy ha már magasról tesznek az ENSZ-re, legalább a látszatra valamelyest vigyáznak, és nem nevezik még egyszer egy ország szétbombázását Irgalmas Angyal hadműveletnek.

Vaj helyett ágyút! A rezsicsökkentés elaprózott pénzei helyett a szolgáltatók kötelesek havonta vásárolni egy tankot, a bankszektor pedig kiválthatja a különadót vadászrepülők vásárlásával.

Az ötletet pedig folytatni lehetne, meg lehetne választani a legkorruptabb, az ülésszakok alatt legédesebben alvó, a leghazudósabb honanyát. Észversenyt azonban jobb lenne, ha nem rendeznének.