Vélemény

A törpe vízerőművekről természetesen kell beszélni, de nem mítoszokat teremtve, hanem a lehető legtárgyilagosabb hangnemben, a konkrét, gyakorlati, eseti összefüggések részletezésével.

Tőkés – immár a jövő évi EP-választásra kacsintva – kommunikációs gyakorlatot tartott. Valójában nem többet, hanem kevesebbet kért annál, ami a romániai magyarság elvárása.

A királyság végső fokon címvadászat, névleges és önkörű. Nincs parlament, nincs koronatanács, nincs alkotmány. Sem alkotás, csak pénzszerzés.

Mikor fogod már fel, hogy az a világ, amelyik merev határokon alapult (magyar–román, Trianon–Bécs, miccs–gulyás) már régen a múlté? Hogy minden összevegyült, színesebbé vált, dinamikusabbá?

A korszerűsítés és a megépítés között akkora a különbség, amelyre rá lehet könyökölni. Ez még nem lenne baj, de egy kezdő finánckontroll is egyből kiszúrná, hogy itt valami nem stimmel.

Nem csak egy vagon lehet ideális terep a közösségi érzés át- és megélésére. Utána gyűlölhetnénk egymást. A komcsi a fasisztát, a fasiszta a libsit, a libsi meg mindenkit, aki nem olyan mint ő.

Olyannyira megszerette a pityókát, a borvizet és a köménymagost, hogy már székely ruhát is csináltatott magának, a himnuszok közül viszont továbbra is az igazit énekli nagyobb átéléssel.

A mai magyar társadalom zöme, beleértve a színház- és rock-kedvelőket is, mindenütt aktuálpolitikát vizionál, még ott is ahol nincs. Vagy inkább ott, ahol nincs.

Fölszalad egy dombra, majd megkérdi, hogy most fent van-e. „Gyerekben ennél butábbat nem láttam. Még felnőttben is ritkán.”

Nem tudom, mennyire biccentene elégedetten, de ugyanezt mondanánk neki: azért mi is magyarok vagyunk! S nagyon nem esik jól, például, ha fickósan lehazaárulóznak.

„Az EU bizonyos tagállamai azt hangoztatják, hogy ragaszkodnak a nemzeti szuverenításukhoz, miközben eladják magukat Oroszországnak, Kínának, az arab országoknak. (...)”

Arról, hogy az Európai Parlamentben mit képviselnének, már végképp nem esik szó, holott – legalábbis formálisan – ezért tartják a választásokat jövőre.

Le lehet őket tartóztatni csipp-csupp majorsági ügyekért, nem gyógyulnak, nem gyógyíthatnak kézrátétellel, elfogyott köröttük a fényesség és a pompa.

Ha van is bírálat, kívül marad a legbelső körön. A vezetők zavartalanul teszik, amit tenni akarnak. S aki szereti ezt a kormányt, többnyire nem is kormánynak tartja, hanem megváltók gyülekezetének.

Minél jobban kilóg szenvelgő küldetéstudatuk alól az érdek lólába, annál könnyebb a dolgunk. S ha a bicskásokat a humor fegyverével elintéztük, szelíden elővehetjük a csicskásokat is.

Ebben a táborban a koncerteknek köszönhetően megfordul több tízezer ember, a politikai beszélgetéseken meg ott lézeng maximum száz, annak is jó része újságíró.

Akkor összezárunk, békemenetben egyesülünk, újabb fülkeforradalomban szavazunk kuruc hagyományainkra és vezetőinkre. És megyünk tovább a lenini úton.

A szakemberek mostanig nem nagyon kedvelték a Középcsík kifejezést. De talán a nyelv- és földrajzi fogalomújító Oldalcsíkkal majd megbarátkoznak.

Románia alig több mint 300 kilométernyi tengerparttal rendelkezik, Görögországban – ahol a turistaidény legalább fél évig tart – a tengerpart hossza meghaladja a 13 ezer kilométert.

Bőszen bejelentette, hogy mivel Magyarország bizonytalansági tényező a térségben magyarságpolitikája miatt, Románia kész az élére állni egy olyan koalíciónak, amely helyreteszi Budapestet…