Vélemény

.

Az ókor kiváló terepet jelent a pszeudo-tudományos munkák, sarlatánok és önjelölt történészek számára.

Az elherdált örökség miatti alig leplezett szomorúsága ismét arra világít rá, amit már több ízben szóvá tett: van egy ország, száz évesen kiállt több próbát, de mit kezdjünk a látszólagos sikersztorival?

A lapok hozzák sületlen élceiket, Becali humornak álcázott prosztóságát, a viccelődő jogtudós, Tudorel Toader sótlan poénjait, a többszörösen elítélt szociáldemokrata pártelnök ízetlen hecceit idézik…

Bár a politika előszeretettel beszél egységes társadalomról, soha nem sikerült ezt megvalósítaniuk. Szerencsére.

A CDU-nak egy új, a maitól eltérő Németországot kell felépítenie. Hogy milyen lesz ez a Németország, még rejtély. Az eddigiek ismertében aligha lehet rosszabb a réginél.

A régészet és műemlékvédelem nemcsak régészek és történészek hóbortos kedvtelését szolgálja, hanem a társadalom művelődni vágyó rétegeit is.

Az időközben magát közjegyzői képesítésével ellátó Toaderhez nem mennék iratokat hitelesíteni, még ha a szomszédban lenne is irodája: mert mi a biztosíték, hogy a személyi adataimat helyesen vezeti be?

A hivatalos adatok arról azonban már nem számolnak be, hogy mi is történt a levágott állatokkal? Hogyan sikerült megszabadulni tőlük, főleg nyáridőben, illetve az igencsak enyhe ősz folyamán.

Az irónia performatív funkcióval is rendelkezik: vigasztal, ígér, felment, és ami a legfontosabb: a kételyek egész sorát indítja el az elménkben.

A szűrőbuborékunk azt visszhangozta számunkra, hogy fogjunk már neki a karácsony tervezésének, ha nem akarjuk stresszesen eltölteni az ünnepeket.

A német kapzsiság juttatta Görögországot és a Balkán egyéb államait is abba a helyzetbe, amely Kína könnyű zsákmányaivá tehette őket.

A dolgok logikája az egyszerű és jól bevált sematizmusra alapozva a jó–rossz párosban és az innen eredő feszültség hatványozásában merül ki. Így lesznek nemzeti–nemzetietlen, hazafi–hazafiatlan, felelős–felelőtlen tandemek a szókincs alapelemei.

Visszasírjuk ezt a kormányt, amely töküres állampénztár mellett is emeli a fizetéseket, megduplázza a nyugdíjakat, üdülési csekkeket osztogat, mert hát, ha nincs is pénz, de akkor is jönnek a választások.

A pár örül, ha a nagy napra talál „viszonylag hozzáférhető áron” szolgáltatókat, akiknek kifizeti az árát (majdnem számlát írtam, de az csak ritka esetben játszik).

A mikós diákok dicséretet és nem büntetést érdemelnek, amiért nevetségessé tették az önkényt, amiért volt bátorságuk színt vallani, és cselekedni.

A férfiak és a nők nem úgy válhatnak egyenlővé, hogy elmossuk a köztük lévő különbségeket, hanem éppen ellenkezőleg, ha engedjük őket szabadon kibontakozni.

Csupán csak kellő empátiával, beleérző képességgel rendelkezem ahhoz, hogy kisebbségiként ne akarjak átgázolni úthengerrel egy másik kisebbségen.

A tanári testület a drog-, illetve alkoholfogyasztást veti el leginkább, de a tolerancia hiánya a faji, nyelvi másság iránt is jelentős mértékű.

Olyannak tűnik a világ, mint ami megérett a pusztulásra. Aztán eljön a holnap. És akkor azt érezzük, hogy mégis lehetett lejjebb, de ennél most már tényleg nincs lejjebb.