Vélemény

A szokatlan párosítás szétfeszíti az evilági (profán) kereteket, de szétfeszíti a szent (transzcendens) kereteit is. Túlpörgött világunkban talán sikerül egy kis megálljt parancsolnia néhányunknak...

A centenárium évében a populizmus, a nacionalizmus, az idegen- és főleg magyargyűlölet ismét fölerősödött, és úrrá lett a Ceaușescu-féle ostoba szlogen, a belügyekbe való be nem avatkozásról.

A szakértők pedig azt mondják: nem gondolkodhatunk hierarchiában két civilizáció találkozásakor.

Petro Porosenkónak a kercsi szorosi tengeri csetepaté után sem jut eszébe hazazsuppolni a kijevi orosz nagykövetet. Băsescu ezt megtenné a magyar nagykövettel...

Mindent egybevetve, a felszentelés december elsejei előjátéknak nem akármilyen, sőt jó eséllyel ellophatja a nemzeti showt, mely attól még román marad és velejéig ortodox.

A klímaválság voltaképpen a kultúra válsága, de ezt emlegetni sem tanácsos. Aki ezt teszi, azt rövidesen kultúrpesszimizmussal, fasizmussal rokon elvetemültséggel fogják vádolni.

Aki azt gondolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság azért halasztotta el kétszer is az ítélet kihirdetését, mert körültekintően mérlegelni akart, az nem ismeri a hazai Iustitiát.

A romániai politikai életben rettegni kell még attól is, ha a „rendíthetetlen ólomkatona”, a hűséges pártkatona túl nagy hatalommal rendelkezik.

A Facebook mindent megpróbál, hogy kicsit javítson a helyzetén. Egy kis sorosozástól sem riad vissza.

Sokért nem adná a veszprémi püspök, ha egy átlagos vasárnapon ugyanannyi, s ugyanolyan lelkes ember sietne misére, mint a Veszprém Arénába.

Simának tűnt a kormány átalakítása. Csakhogy senki sem számolt Klaus Iohanissal. Az elnök pedig nem szalaszthatta el az alkalmat, hogy ne kavarjon egy jót.

Kihalt már a társadalomból az az igény és követelmény, hogy az ember fia csak olyasmit véleményezzen, amiről közvetlen ismeretei, úgyszólván: empirikus tapasztalata van.

Egyelőre nem tisztázott, hogy szándékosan vagy tudatlanságból vezette-e meg olvasóit és keltett magyarellenes hangulatot a román közvéleményben a Gazeta Sporturilor című román sportlap azzal a „tényfeltáró cikkével”, amelyet a székelyföldi labdarúgóklubok – Sepsi OSK és FK Csíkszereda – magyarországi finanszírozásáról írt.

A sajtó már azt is kiderítette, melyik hotelben szusszant meg a szökevény. Ki évtizedig miniszterelnök volt a Balkánon, majd elvesztette a választásokat.

Aki nem hazudik az nemzetáruló, eladja a hazát, az ország függetlenségét, külföldi érdekeket szolgál, Soros embere, magyarbérenc…

Végül is ez a kérdés. Ellenállunk az erőnek? Erős és önálló magyar közösségként akarunk itthon élni vagy belesimulunk a tájba, sodródunk az árral...

A helyzet komolyságát jelzi, hogy még a klímaszkeptikus Trump is azt mondta nem sokkal az IPCC jelentése után, hogy „nem tagadom a klímaváltozást”.

Meglehetősen gyermeteg szemléletre vall az, hogy az önazonosságunk kialakulásáról elsőként a vér, és nem – a munkával járó – veríték jut eszünkbe.

A férfiak és a nők a „másságok egyenlőségének” jegyében elsősorban a biológiai adottságok által meghatározott nőként és férfiként válhatnának valóban egyenlővé.