A nagy cégek, a multimilliomosok nem tartoztak a jótékonykodók közé – tíz emberen segíteni nem túlságosan nagy reklám. És nem, nem voltak nagylelkűek a politikusok sem.
A fórum az újrarajtolás origópontja lehet(ne), ha rájönnénk végre, hogy nem elegendő a megszorító intézkedések esetén felháborodni, ha gyorsan le is kerül politikai-társadalmi bakancslistánkról a téma.
A kultúrpesszimizmus mindig előbukkan, amikor a népesség széles rétegei a társadalmi változások komplexitását képtelenek átlátni, s ezért összeesküvés-elméletekben keresnek kiutat.
Ott van a hitetlenkedés mellett a kritika is: mely szerint ez az egész ökoaggodalom valójában egy globális manipuláció része, már évtizedek óta művelik.
Kormányfőnket eddig már többször rajtakaptuk, hogy csacsiságokat mond – hazugságon azonban még nem (vagy nem voltunk eléggé figyelmesek).
A román társadalom nagy része valahol még Freud előtt van, egy mitikus paraszti világ folklorisztikus tudásbázisában.
A kisebbségi jogokat pedig nem múltbeli pozíciók, hanem a mindenkor aktuális állapotok alapján lehet rögzíteni.
Fekete markerrel húzott meg a társadalomban eddig csak haloványan létező törésvonalakat, illetve a legrosszabbat hozta ki az emberekből.
A különböző kultúrakutatások kimutatták, hogy a nyugati ember individuumként tekint magára, és a saját maga „szemüvegén” keresztül érzékeli a világot.
A propaganda felélesztése, szítása pedig szomorú megtapasztalása életemnek, főként mert újságírók, véleményformálók követték el, még ha jószándékkal is tették.
Mintha Románia csakis akkor mozdulna, ha kívülről érkező stimulusok átlépik sajátos ingerküszöbét: vagy ígéret, vagy szankció, esetleg e kettő elegye képes kilendíteni.
Az Országos Statisztikai Intézet szerint egyébként harminchét megye lakossága él a szegénységküszöb határán, még akkor is, ha az átlagfizetést vesszük figyelembe.
A sajtó máris egyfajta Kanzlerdemmerungról, azaz Angela Merkel politikai karrierjének alkonyáról beszél.
A mélyen művelt és szakmailag kifogásolhatatlan tudású tudomány-népszerűsítők kora leáldozóban, Eközben fellendülőben a kortárs marketinghez jól értő sztárértelmiségek kora.
A határozott kiállás eredményt hozott, azonban téved, aki azt hiszi, hogy a román nyelv kisebbségeknek való oktatásában áttörés történt. Csupán visszatértünk a korábbi – egyébként elkeserítő – állapotokhoz.
Ahogyan Ceaușescu sem mondott le jószántából, és megpróbált száz lejenként megvásárolni egy egész népet, Liviu Dragnea is kitart a végsőkig. És maga is embereket vásárol magának.
A celeb lehet példakép, vagy éppen egy olyan minta, amilyenné semmiképp nem szeretnének az emberek válni, azonban tagadhatatlan, hogy mértékként szolgál az emberek számára.
Mintha senki nem látná, hogy mindez valamiféle közösségi öngyilkosságra emlékeztet. Amit távlatilag a bevándorlás leállítása sem orvosolhat.
Közben nem vesszük észre, hogy sok esetben nincs valódi tétje annak, hogy melyik hiedelem mellett köteleződünk el: rántással és eresztékkel is finom lehet a spenót.