Vélemény

A tömegmédia dzsungelként ábrázolja a világot, amelyet emberfölötti lények működtetnek, konspirálnak az egyén ellen, ahol állandóan rettegésben kell élni a kardfogú tigris esetleges támadása miatt.

Képzeljünk el egy olyan világot, amelyben egy mezei felhasználó a közösségi médiában találkozik egy olyan videóval, amelyben Orbán Viktor miniszterelnök egy tusványosi beszédében elmondja saját őszödi beszédét.

A kapkodás és a nyugtalanság korántsem véletlenszerű. Trump körül kül- és belpolitikai vonatkozásban is jól érzékelhetően szorul a hurok.

Kétségbe vagyok esve! Azt hiszem, valaki az életemre tör. Meg akarnak ölni, de nem tudom, hogy ki és miért…

Mindkét karakter a diktátor, Nicolae Ceaușescu köpenyegéből bújt elő, így a történet – bárki győzne is – nem végződhet happy enddel.

Nem, már rég nem reszketnek az oláhok a határon, legfeljebb ha mérgükben a várakozás miatt, hogy nem érnek vissza idejében nyugat-európai munkahelyükre-otthonukba.

Kicsit ezért háborodtam fel: egy romániai magyar sajtó, a nélkül, hogy ellenőrizte volna az eset hitelességét, a helyett, hogy a rendőrségre gyakorolna nyomást, illetve a lakosságot tájékoztatta volna a bűntények megelőzési lehetőségeiről egyszerűen csak lehozott egy anyagot.

Ha Dragnea tanult volna valamit venezuelai kollégájától, akkor legalább egy dróntámadást tető alá hoz. Vagy valami lézereset, látványos, színes, szagos támadást, mint a moziban. 

Hát tényleg, az államtitkok, az államtitok, azzal nem igen lehet játszadozni – csak azt tudnám, mi lehet államtitkok egy tömegoszlatásban, még ha az igen durva is volt.

Amit korábban titkos gyakorlata során végzett az állam, most nyilvánosan kéri, hogy hivatalból, törvényesen végezhesse ugyanazt a munkát.

A középkori arab kultúra gazdagsága és sokszínűsége, mely az európai reneszánsz kultúráját is megtermékenyíti, mára valóban néhány egymást is agresszíven tagadó egyszínűségekké torzult.

Be kell vallanom, hogy soha nem kapáltam, és ha mégis, akkor nem emlékszem rá. Ebből körvonalazódhat, hogy kapálásban nem vagyok szakértő. Ez pedig azt jelenti, hogy ha valaki éppen kapál, akkor nem érzem magam kompetensnek arra, hogy megálljak mellette és tanácsokat osztogassak neki.

Rendkívül fontos a tudományos élet élénk összekapcsolása már az egyetemi évek alatt a politikával, iparral, nagy nemzetközi cégekkel és a széles nagyközönséggel.

Ha valaki még kételkedett abban, hogy Románia a diktatúra felé halad, azt a békés tüntetőkkel szembeni pénteki, brutális csendőri beavatkozás végképp meggyőzhette.

A vallásszabadság úttörő vidékén és a vallási sokszínűség országában illő lenne, ha több vallástudományt végzett fiatal dolgozna.

Az emberiség, az élővilág minden más szegmenséhez hasonlatosan csupán sokféleségének köszönhetően őrizheti meg életképességét. Minél nagyobb mértékben homogenizálódik, annál fontosabbá válik a másság megőrzése, a különbözés. 

Mielőtt megszüntetnénk azt a bizonyos „gendertet”, inkább beszélgessünk róla, lapozzunk fel egy-két könyvet.

Vajon mekkora hitele lehet külföldön, európai és transzatlanti stratégiai partnerei előtt egy olyan országnak (vagy az általa aláírt szerződéseknek, megállapodásoknak), ahol az első négy politikai vezető hazaáruló és – mondjuk így, szépítően – hazaárulásban másodfokú bűnösnek tekinthető a teljes román politikai elit?

Talán majd értük, értünk is fog szólni a nemzeti megváltás katedrálisának félmillió eurós nagyharagja. Messze, messze, Olaszország, Spanyolország, Németország, Írország földjeiig… Úgy legyen, ámen!