Vélemény

Képzelje el, hogy hétfőtől csütörtökig dolgozik, pénteken pedig az összes munkatársával együtt leülnek beszélgetni és döntenek olyan kérdésekről, mint: mit, hogyan, hol termeljenek, és mi történjen a profittal, amit a munkájuk generál.

Donald Trump csak az erő nyelvét ismeri. Következésként nekünk is meg kell mutatnunk, hogy tudunk erősek és határozottak lenni.

A „sorosozás” Kelet Európának legalább két országában azoknak a hiteltelenítésére tett kísérlet, akik esetleg egyformán gondolkodnak másként hatalomról, migrációról, leváltásról és le nem váltásról, alkalmas és alkalmatlan állami intézkedésről.

Mindaddig nincs is baj, amíg a „mi múltunk” bemutatása nem válik kérkedéssé, felsőbbrendűségi záloggá, magamutogatássá.

A szélsőségesság soha nem jár egyedül, szinte szükségszerűen hozza magával a másikat, az ő szöges ellentétét. Ezen kár is csodálkoznunk. Ebből a történetből ezt kellene, vagy legalábbis jó volna megérteni, megtanulni.

Van a Cotroceni palotában a számtalan tanácsos és titkos súgnok között elég kommunikációs szakember, de minden bizonnyal nem tudtak felülkerekedni a taktikai szaktanácsadókon.

Pénzre, pénzre, pénzre lenne szükség – mint Montecuccoli szerint a háborúhoz. Mert hát végül is háború maga az egészségügy is: a halál elleni kérlelhetetlen küzdelem.

Hogy mennyit ér a pénz, vágyaink, elképzeléseink, hitünk, társadalmi szintű hiedelmeink határozzák meg.

A világ többé-kevésbé bevált rendjét épp az állítólagos humanizmus hívei próbálják kényük-kedvük szerint átalakítani, egészen pontosan szétverni.

Elszakadni a valóságtól és a közélettől, a társadalomtól ami gyakorlatilag a történész privilegizált szerepét fenntartja nem lehet.

A diplomácia nyelvezete nem enged nagy teret az improvizációnak, meglehet, hogy  egysíkúnak tűnt a nagykövet médiaszereplése, hogy folyton azt mondja, hogy „érdeklődéssel követi”, esetleg „aggodalommal nyugtázza”.

A lényeg az, hogy a kormány most nem sajnálja a pénzt a miniszterek továbbképzésére – legyen szó akár csupán elemi iskolai szintről is, de hát nem lehet mindjárt akadémiai fokozaton elkezdeni az oktatást.

A híd összeomlott pillérei pedig az emberi nemtörődömség, a könnyen feladott tervek emlékműveként állnak és mállnak tovább a Tatrang vízében.

Szent Angéla legendáriuma fokozatosan deszakralizálódik. Kérdés, mikor fogja bárki az Orbán nevű patás ördög szintén világra szóló legendáját lebontani?

Persze „milyen román az, aki a románellenesség büntetését nem támogatja?” Úgyhogy várhatunk a példaértékű többpárti összefogás további sikereire…

Eltűnt vele egy történész nemzedék, s csak remélni tudjuk, hogy nem tűnik el az a narratíva is, amely őket jellemezte: közös múltunk kritikai vizsgálata és akár annak felülértékelése is a közös jövő érdekében.

Bár volt rá próbálkozás ennek a narratívának a felerősítésére – ezúttal sem az RMDSZ „csatlós-mivoltán” múlott a fegyvertény sikere.

Az RMDSZ nem szavazott a bizalmatlansági indítványról. Tartózkodott.  Ez volt a helyeshez legközelebb álló döntés.

Remélhet-e felmentést Dragnea azoktól a millióktól, akiket csúnyán átrázott populista, tejjel-mézzel folyó földi Kánaánt ígérő programjával a kormánykoalíció?

Nem tudnánk, hogy rajtunk kívül az egész világ külföldön van. Nem korbácsolná az idegeinket a kintről érkező vizuális #kolbászbólvanakerítés-inger.