Vélemény

A XX. század volt az, amely során az orvosi és morális megközelítés (deviancia, betegség, büntetendő cselekmény) átváltott egy emberjogi szemléletté.

A globalizáció, bár mint folyamat elkerülhetetlen, egyetlen módon tehető észszerűvé. A kölcsönösség elvei alapján.

Láttam férfiakat, akik egymás hajába túrtak és ölelkeztek, nőket, akik kézen fogva sétáltak. Micsoda megkönnyebbülés lehetett nekik az, hogy megtehetik, amit én bármikor megtehetek a kedvesemmel!

Sok esetben irracionálisak vagyunk. Sőt, mi több, kiszámíthatóan vagyunk irracionálisak. Ezt pedig  a pénztárcánk bánja.

Pedig milyen szépen kezdődött! Úgy mint a legtöbb vezető román politikus pályája a '90-es évek elején, amikor dübörgött a butikkapitalizmus.

Divatja van a listázásnak erőst. Annyira hogy a Figyelő révén erre szakosodott sajtóorgánuma is kifejlődött a magyarországi médiának.

Mi történik, ha nem magyart hozok világra, hanem amikor tizennyolc éves korában elmenekül az országból, sikeresen integrálódik egy új társadalomba? Vagy mi történik, ha a jó neveltetésnek köszönhetően inkább világpolgárnak érzi magát? Arról persze nem is szólva, hogy volt időszak, amikor „félig román” lehetett volna a gyerekem. Te jó ég. Ez felháborító!

A tanulság az, hogy a külföldi tőke bevonzásához nem autópályák, hanem ellenkezőleg: zsúfolt, rossz, járhatatlan utak, azt is mondhatnánk: úttalan utak kellenek, ezért élnek-halnak a multik.

Jelenleg patthelyzet van, és mindkét félnek az a legjobb, ha az is marad. Nekünk, egyszerű földi halandóknak fölösleges izgulnunk, felülnünk a két irányból jövő izgatásra.

A legnagyobb veszélyben az idősebb generáció van, amely nehezen tudja önerőből kiszűrni mi a jó és mi a rossz, mi a valódi és mi a hamis az internet világában.

Ha a „minden ember egyenlőnek születik és minden embert egyenlő elbánás illet meg” elvet szó szerint vennők, az emberi társadalmak omlanának össze.

Nem is igaz, hogy nem érdekel a foci. És általában be is szerzem róla az életbevágóan fontos információkat, amelyek a társadalomban való érvényesülésemhez szükségesek.

A felfokozott reakció is azt sugallja: Bukarestben nincs látványos változás Firea félmandátumában, illetve a népek telítődtek mindenféle politikai glazúrral.

A bányászjárás idején az „uniformis” a bányászok munkaruhája volt,  most pedig, a szervezők szerint, a tisztaságot jelképező fehér ing – akár tehát „fehér bányászjárásról” is beszélhetünk.

Regisztráltam a rendszerben, gondolva, hogy kihasználom az egyhetes ingyenes szolgáltatást. Ahogy az internetes bölcsesség mondja: Nem kellett volna!

Ami a hagyományos normák szerint elfogadott és legitim volt, modern szemmel nézve elfogadhatatlan, vagyis korrupt viselkedés.

A román Alkotmánybíróság egyetlen dologban következetes: a magyar kisebbségre vonatkozó döntésekben. Kivétel nélkül mindig a román többség „javára” dönt.

Majdani  történészeink Erdélyben bátran válaszolhatják, hogy a múlt egy olyan tükör, amelyben együtt állnak úgy a régi korok emberei mint a jelenkoriak.

A józan észnek is ellentmond annak a nagygyűlésnek az apropója, amelyet nagy garral és erőteljes országos jelenléttel szerveznek Bukarestben.

Talán érdemes lenne újból altatódalt énekelni a lurkónak: erősíti a kötődést és nem hülyíti el a gyereket.