Vélemény

Sokáig azt gondoltuk, saját védjegy által óvott portéka, s ettől értékesebb a transzilván jeremiád, holott újabban történelmileg igazolt, hogy az erdélyi román elit is csalódásként érzékelte az uralomváltást

A mindenkori kormányok szerint kiválóan halad az autópályák építése. Arról viszont csupán a kormányváltások idején szerzünk tudomást, hogy az előző kabinet idején semmivel sem gyarapodott az úthálózat.

Akik ma nálunk azzal riogatnak, hogy „a nép megkérdezése nélkül módosul a politikai berendezkedés”, legfeljebb a félelnöki rendszer támogatásában következetesek.

Az autonómiák rendszere (mely no go zónák formájában máris körvonalazódik) e pillanatban még csak a bevándorlók érdeke lenne, de előbb-utóbb a kisebbségbe süllyedő befogadók létérdekévé válhat.

Az alkotmánybírák döntése ugyanakkor alapvetően megváltoztatta Románia politikai rendszerét: a félelnöki államformát parlamenti államformává módosította.

Románia a maga 16 000 régészeti lelőhelyével – amelynek mintegy fele található Erdély területén – félévszázados lemaradásban van a régészeti turizmus területén.

A felnőttekket sem idomítják szavalásra, éneklésre, nem zaklatják őket próbákkal, nem léptetik fel őket nyilvánosan, ami számukra komoly stressz lehet, arra hivatkozva, hogy őket ünneplik.

Megengedek magamnak egy székely mondást, amit erre a helyzetre használni lehet: van baj elég!

Iohannisnak van három+egy dobása: a) aláírja, b) kivár, c) nem szignóz és vállalja a kockázatot, d) megegyezik Kövesivel, hogy önszántából nyújtsa be a lemondását.

Van egy szellemi tér, ahol Budapestet magukénak vallhatják a románok és Bukarestet magukénak nevezhetik a magyarok.

Az okostelefonok világában jellemzően nem ott vagyunk, ahol éppen fizikailag tartózkodunk. Fejben legalábbis máshol járunk.

Csaknem ötven év telt el, és jóformán semmi sem változott. Kanyarójárvány most is van Romániában, faluhelyen pedig még most is középkori módszerekkel igyekeznek kikezelni a betegséget.

Magyarországnak vagy akár Romániának nem a népességszám a legnagyobb problémája. Hogy csak néhány példát hozzak fel boldogabb országokra: Szlovénia 2 millió főt számlál, Szlovákia 5 és fél milliót, Finnország szintén

Az anyagi jólét, sőt a szakmai siker kárpótlásnak kevés. Talán épp ellenkezőleg, minél jobban él valaki, annál fájdalmasabbnak érzi az önérzetét ért sérelmeket.

A román zászló kifeszítése a Hősök terén sem váltott ki elutasító, tiltakozó magatartás a budapesti magyar nézőkben, akik együtt vigadtak, nevettek a fellépőkkel.

A túlzások korszakát éljük, amelyben a társadalmi arányérzék is jócskán megbillent: a kicsi nagyon nagynak hat, a nagy pedig aránytalanul kicsinek.

Az államfő által meghirdetett Képzett Románia programból még csak egy puskázásra való skiccet sem láttunk...

Romániában a tervezett infrastruktúrát nem építik, hanem megrajzolják. Ez így sokkal olcsóbb.

Olyan kevert valóságot hoztunk létre, amelyben a hír úgy keveredik az álhírrel, hogy az igazság szinte szétválaszthatatlan a hazugságtól, a valóság az alternatív valóságtól.

Mennyivel élőbb, hatásosabb a múltat megeleveníteni, ha a modern technológia minden eszköze rendelkezésünkre áll!