Vélemény

Árun keresztül, árut fogyasztva, áruról beszélgetünk. Áru a hétköznapi emberi kapcsolat, áru a politika, áru a tudás. Áru a civilizáció is, aminek a közállapotainkat hallucináljuk.

Mindenről megvolt a véleménye. És amiről neki véleménye volt, az méltóvá is vált arra, hogy szóvá tegyék. Az ő sajátos nézőpontja, bodorpalis magyarsága tette azzá. Ő volt Erdély lelkiismerete.

Nagy Testvért igenis lehet szeretni. Hiszen kegyes és mindig van pár millió a zsebében, hogy díjazza a hűséget, a megtérést. A vak hitet. A többit pedig majd oda viszi az irigység, a megalkuvás és a szolgai vágy.

Aki azt vizionálja, hogy a PSD felbomlik vagy legalább két tömbre szakad, annak még jócskán ki kell várnia, nem több ez egyelőre, mint a belső hatalmi harc újabb, ezúttal valóban harsányabb epizódjánál.

A „nemzeti homogenitás” keményen visszaütött. A román nép kisszerűvé, a primér, agresszív nacionalista ösztönök rabjává vált, magába zárkózott, elszigetelődött, méghozzá nem csak a nemzeti kisebbségektől, de az egész világtól.

A két fél egyre érzékelhetőben a hagyományos jobb- és baloldali értékek jegyében polarizálódik, azaz jól érzékelhetően távolodik a neoliberalizmustól.

Valószínű, hogy az USA Külügyminisztériuma maga is dokumentálta, kielemezte az RMDSZ által ismertetett ügyeket, és mielőtt szóvá tette volna, meggyőződött a panaszok jogosságáról, a hátrányos megkülönböztetés tényének valóságáról.

A távolról érkező emberek integrálása gyakran problémás, de aggódva figyelem a nagy-britanniai erőszakhullámot, ahol a helyi szélsőjobboldaliak nem értették meg, hogy a magyar és lengyel még része az etnikailag elfogadható sávnak.

Lehet ugyan az is attrakció, hogy a helikoptertávlatból is riasztó erdőirtásokra katasztrófatúrákat szervezünk, vagy hollywoodi produkciók díszleteként adjuk bérbe, de ez igencsak efemer hatású variáns, profitban-renoméban egyaránt.

Abban viszont van igazság, hogy manapság a hatalom emberei is börtönbe kerülhetnek – de hát ez éppenséggel nem a rendőrállamra, hanem a demokráciára, a jogállamra jellemző. Csakhogy a hatalom emberei szerint politikusaik, a pártjaikat a busás üzletkötések fejében szponzorizáló, lepénzelő üzletemberek a SRI és a DNA „kettősének” ártatlan áldozatai.

A feleknek arra kell törekedniük, hogy empatikusan, a másik fogalomrendszeréhez is alkalmazkodva próbálják fellazítani azokat a nemzeti elfogultságokat, melyek a kölcsönös bizalmat és megértést lehetetlenné teszik.

A magyar film legszebb periódusát éli most, ezt mindenképpen jó kimondani. A magyarázatokkal pedig most egy-két napig ne törődjünk (legitimálja mindez a mostani kultúrpolitikát vagy épp ellenkezőleg, mindennél jobban mutatja fel a gondokat).

„Ajánlom ezt a díjat mindazoknak az embereknek, akik jobbá tehetik ezt a világot: a gyerekeknek. Próbáljuk őket jól felnevelni, hogy büszkék lehessünk rájuk.”

Ilyen horderejű kérdésben igenis kell népszavazás, mert ez nem csupán a demokratikus viszonyokat erősíti, hanem minden érzelemnél és reklámplakátnál nagyobb legitimitást ad.

A tévé eladósodása megfosztja attól, hogy maradéktalanul eleget tegyen a törvény szabta közszolgálati funkcióknak, másrészt a politikai függőség az új képletben hatványozottan érvényesül.

A kormány nem csak éjszaka, de este is, szürkületkor is tud lopni. Azt is mondhatnánk, hogy politikusaink éjt nappallá téve, minden napszakban tudnak lopni.

Bill Gates maga is azon az állásponton van, hogy az eseményeket kézben kell tartani: miután az automatizálással számos foglalkozás megszűnik, az alternatív foglalkoztatási módokat kell finanszírozni.

Mindkét oldalról erősödik a háborús propaganda. Nehéz elgondolni, hogy mi lehet a szemben álló felek fejében. Azt, hogy tényleg egy újabb világháborút készítenének elő, nem vagyunk hajlandók elhinni.

A két tervezett népszavazás közös eleme a korrupció, illetve a részvételi demokrácia bevezetésének, a képviseleti demokrácia alkalmazhatóságának kétségbevonási kísérlete.

Sebestyén úgy lécelt le, hogy a rendőrség, a határőrség, a hírszerzők és ki tudja még miféle szerzetek majdnem díszfalat álltak az eltűnéséhez.