Ezen a helyzeten csak annak belátása változtathat, hogy a mai többség számára egyetlen stratégia kínálkozik: a kisebbségi jogok érvényesítése, a kölcsönös kétnyelvűség és a kulturális egyenjogúság.
Miután nem sikerült összehoznia „saját kormányát”, technokrata kormányt akart, s amikor az megvolt, akkor meg politikusokból álló kormányt szeretne, méghozzá politikus miniszterelnökkel az élen.
„Szocialista hazánk népéhez fordulok a napokban Timişoarán lezajlott súlyos eseményekkel kapcsolatban. December 16-án és 17-én huligán elemek néhány csoportja számos tüntetést és incidenst szervezett.”
Nem kapták még meg a direktívákat, nincs egyértelmű kormányzati vagy ellenzéki kommunikáció. Mert ilyen döntés esetén simán le lehetne hazaárulózni az egyik felet, s máris tudja mindenki, hova kell állnia.
Világossá tette: az erdélyi magyarság mint közösség folyamatosan romló helyzete és a világpolitika jelenlegi állása egyaránt szükségessé teszi a minél erősebb magyar parlamenti jelenlétet Bukarestben.
Egy moszul utáni képletben mindenképp számítani kell erre az összetevőre, a városba való visszatérési terveikre, elképzeléseikre a civil életől, ahogy az országos beolvadásba és feloldódásra is.
Hála az alternatív küszöbnek az RMDSZ mindenképpen ott lesz a bukaresti parlamentben. De az lenne az igazi, ha nem kellene igénybe venni, hiszen az öt százalék átlépése jóval nagyobb politikai erőt jelent.
Ilyenkor utólag a vezér már mind magyarázkodhat, elhatárolódhat, hiszen a kampányban felvillantott eszméi futótűzként, fércbuk-megosztásokként terjednek, ismerjük a palackozott szellemek természetét.
A nemrég elhunyt Fidel Castrot december 4-én temetik majd el, és akkor óhatatlanul megtörténik az a történelmi találkozó Fidel és harcostársa, Che Guevara között, amelyre ez utóbbi boliviai kivégzése miatt már nem kerülhetett sor.
„Erős férfiak nem vesznek fel pizsamát. Hálóinget hordanak, és megvetik azokat az embereket, akik olyan nőies holmikat viselnek, mint a pizsama. Theodore Roosevelt hálóinget hordott. Ugyanígy Washington...”
A Facebook mindenkiből újságírót csinált. Kommentel, híreket és elméleteket gyárt, annak tudása és szándéka nélkül, hogy utánajárjon valóságtartalmuknak. Miközben a leírt szó még mindig őrzi varázserejét.
Ha egy gyerek segít az anyukájának főzni, krumplit hámozni, a kertben gyomlálni, asztalt teríteni, kenyeret, borvizet hozni, elkísérni testvéreit az oviba vagy lemosni a papa kocsiját – az rabszolgamunka?
A sajtómanipulációk, közvéleménykutatásnak becézett adatsorok mellett (fölött) ott regnál egy entitás, amely a hibaszázalékok sorompóit pozdorjává zúzva beleszólhat a közhangulat alakulásába.
A tény, hogy Clintonné kampányát hajlandó volt egy gépre alapozni, eleve azt jelentette, hogy nem bízott politikai ösztöneiben, a politikát is mások által előírt forgatókönyvek végrehajtásának tekintette.
A széthúzás-pártiak pedig szűkölhették a Facebook sarokban, hogy Orbán Viktor súlyosan téved, s hogy rájuk, az RMDSZ ellenségeire, a magyar érdekképviselet gyengítésének hálóharcosaira többé ne számítson.
Ha igaz a kósza infó, miszerint szerepe volt Jacenyuk miniszterelnök bukásában is, meg abban, hogy most a kormány általában Porosenkovnyikovokból áll, szerepe szintén sikeresnek mondható.
Az egyetlen reménysugár arra, hogy Európa megmarad Európának, hogy előbb-utóbb véget lehet vetni a kontinensen elharapózó hisztérikus intoleranciának, a demokratikus jogállamok szisztematikus lebontásának.
Közismert, hogy ebben az időszakban a kicsinyeit védő koca nemigen kérdezi az embertől, hogy mi járatban van arrafelé. Na, de valami áldozatot csak kell hozni azért, hogy a lakosság télen ne fázzék.
Akik elolvassák, nemcsak Borbély Lászlóval, de önmaguk életének negyedszázados hátterével is találkozhatnak. A rendszerváltó nemzedék tapasztalataival, amelyeket örökségül hagynak az utánuk jövőknek.
Tanácskozunk, humanista megoldást keresünk, jóemberkedünk. Azok meg jönnek. Nem gondolkodnak, nem mérlegelnek, beülnek a lélekvesztőbe, átvágják a drótkerítést, jönnek. Asszonnyal, gyerekkel, esőben, fagyban.