„Ez az edző döntése. Együtt hozzuk meg a döntéseket, és bármikor kölcsönadhat.” Lehet, hogy sokak számára meggyőző volt. Én csak arról győződtem meg, hogy Victor Ponta is csak kispályás.
Kis nép vagyunk, csak egy csőcselékünk van, ezt kell kezelnünk. Időnként jól jön valamelyik pártnak, hogy betiltja vagy hagyja, bíróság elé állítja vagy mozgatja ezeket a bábukat a nagy sakktáblán.
Meg is kérdeztem az éppen jelen levő katonai attasétól, hogy az Államokban használják-e még a katonaságnál a lovakat. Természetesen, válaszolta, szövetségi temetésen csak lovak húzhatják a gyászkocsit.
Iszlam Karimov az üzbég iszlamisták üldözésével nem csak azt érte el, hogy azok átmentek harcolni Tádzsikisztánba, de azt is, hogy visszatértükkor megalapították az Üzbegisztáni Iszlám Mozgalmat.
Párbeszédre van szükség, annak felismertetésére, hogy az egyéni szabadság nem a nyugat vallásellenes trükkje, nem a globalizáció téveszméje, hanem minden ember egyéni érdeke. Belső igénnyé kell tenni.
Hogy jövök én ahhoz, hogy mindenféle nem-ortodox templomokat látogassak, magyar kulturális értékeket védelmezzek vagy valljak magaménak!? Honnan veszem a bátorságot, hogy más legyek, mint a többség?
Habsburg Ottó természetes eleganciájától és Göncz Árpád közvetlenségétől eljutottunk a szűk zakóig, a kínos feszengésig. Mert ott van azon a csoportképen minden, amiről Megyesi is beszél a kötetben.
Megváltozott a világ. Nem állítom, hogy betéve ismerném a Szentírást, de messze vagyok a nullától, ugyanakkor nem kell elmagyarázni nekem, mit jelent a ’jassz’ szó. És ezzel nemzedéktársaim is így vannak.
A változtatás jelének tudják be, hogy az utóbbi időben felesége immár nem szerepel az elnöki fotókon. Iohannis június óta a facebookra sem tett fel fényképeket, amelyeken feleségével együtt szerepel.
Felmerül az etikai kérdés, amit már a közmondásokat gyártó egyszerű nép is feltett magának, amikor idősebb avar rokonaitól lovat kapott ajándékba: szabad-e ajándék lónak (paszulynak) a fogát nézni?
Tanúja voltam Anonim Performer (A. P.) rövid pörformanszának, aki át- majd visszarendezte a SZFÉRA nagy, színes betűit, s utána nyomtalanul eltűnt. A. P. nem önmagát adta, csupán a véleményét közölte.
Mert az öregek lassan-lassan elmennek. Botorság azt hinni, hogy nem, csak azért, mert a városban több az idős ember, mint a parkban futkorászó gyerek vagy a kézen fogva sétáló tizenéves.
Persze ne legyen október a neve, ha nem kerül sor újabb érmek kiosztására. Most, hogy hatvankodhatunk az 56-tal pláné, különkiadásra illik számítani. Bézsé már ott lesz a teremben, és ő is tapsolni fog.
A szervezet hírleveléből átvett tudósítást az egyik székelyföldi napilapban öles betűkkel így címezték: Veszélyben Csíksomlyó UNESCO tagsága? Ebből is látszik, hogy némi fogalmi tisztázásra szükség van.
Mária néni elmegy a konzulátusra szavazni, de előbb becsönget a blokkban a román szomszédhoz, hogy nézzen már addig néha az ajtajára, míg távol van, újabban mindenféle alakok mászkálnak erre.
A koalíció kérdése tehát így alakul át: az RMDSZ, vagy pedig a PMP lesz a mérleg nyelve? Látszatra a PSD-ALDE kétosztatú gyomra nehezen veszi be a PMP-t – kivéve, ha utóbbi két számjegyű eredményt ér el.
Kérdezzenek akkor is, ha elsietnek önök elől, ha elérhetetlenek az illetékesek, agresszívek az alárendeltek, ha visszaélnek az önök kiszolgáltatottságával, kérdezzenek, mert az életük függhet ettől.
A terroristák elérték minden céljukat. Sikerült felforgatniuk az életünket, sőt a jövőt tekintve szerfelett kockázatos, gazdasági szempontból fenntarthatatlan vállalkozásokba hajszolniuk bennünket.
Miért érzi sok román gyalázásnak mindezt? Kérem, emelje fel a kezét az a magyar, aki nyugodtan lapozgatja azt a könyvet, melyben mondjuk arról van szó, hogy Trianonért leginkább a magyarok a felelősek.
Ez maga a Mátrix. Ma már a köztársaság az eldugott zug, és az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa az új ember, akit a lojalitása mindenre – és egyre több mindenre – hatalmazhat majd fel.