Vélemény

Nem tudni, ez a végső (hang)súly- és tekintélyeltolódás Kolozsvár, illetve a Székelyföld irányába, mennyiben válik hasznára a szövetségnek. Nem tudni, hogy a marosvásárhelyi „utódok”, akik most kezdenek ebbe a nehéz és nem mindig hálás szakmába, mire lesznek képesek

Hollande nem csak pozícionálja magát a visszatéréssel egyre inkább foglalkozó Sarkozyvel szemben, de próbálja kihasználni azt a (látszólagos) előnyt is, amelyet a Brexittel Anglia szinte tálcán szállít.

Tudósításai nyomán tisztábban áll előttünk az a folyamat, melynek során a székelyudvarhelyi magyar közélet mindenféle alaki huzavonák révén szekértáborokra, majd később táborocskákra szakad.

A szakácsnak meg van kötve a keze. A kantinos szakácsnő és a mesterszakács nem azonos kategóriában működik. E szentencia folyománya: az általuk elkészített ételek sincsenek azonos kategóriában.

Vagyis volt eddig egy eleven és korszerű hely, ahol az irodalom jól érezhette magát, most meg lesz egy kézzel vezérelt MMA light, ahol modernkedve nyirőznek és cecilkednek majd Arany és Kassák mögött.

„Ahogyan élek, az a hazám” – ez talán a költő legismertebb mondata. Számomra azért rokonszenves, mert ez a hangsúlyozottan egyes szám első személyű kijelentés azt sugallja, a hazát belül kell keresni

A magyar identitású román állampolgárt nem sértheti, hogy szülőföldjét a román hatalom egyszerűen nem létezőnek tekinti, hogy a kisebbségi szimbólumok használatát lépten-nyomon akadályozza… 

Mi jut így el a szavazópolgárhoz? Nyilván az, hogy az egész (nyugati) világ összeesküdött Vezetőjük ellen, s hogy őt valamiképpen megbuktassa, övön aluli ütések sorozatát méri az országra és a népre.

Az országos tanács szerint plágiumról viszont még akkor sincs szó, ha a könyv záró jegyzetében, két ismert szerző – Joseph Stiglitz és Barry Buzan – családnevét a volt tárcavezető Apudra változtatta. 

Az ünnepek sora tehát szaporítható, csak elhatározás kérdése. Meg kell nézni, mely hónapoban van csak gürc és görcs, unalom és látástól-vakulásig robot, oda kell pottyantani egyet, az a termelőt felvidítja.

A tudatlan bovit kell újraképezni, szélesítve a (meg)vezethető réteget, ez szavatolja ugyanis korrupcióval, nepotizmussal, furfanggal felkapaszkodott politikusi osztály uralkodásának a fenntartását.

Elutasítjuk a miénkkel szemben álló véleményt. Ez a vallásháborúk korára emlékeztet, amikor máglyára küldték egymást a hitvitázók, a jobbágyok meg egyszerűen követték azt a vallást, amit a földesuruk. 

Az első világháború csíki és gyergyói menekültjeit Hajdúnánásra irányították, az akkor tizenhétezer főnyi város, amely az aszály kártételeivel küzdött, mindent megtett, hogy befogadja a székelyeket.

Obama számára isteni lett volna, ha a szeptember elején megtartott, számára utolsó G20 sikerrel zárul, hisz a kínai csúcshoz is legalább akkora elvárások kötődtek, mint az első washingtonihoz. Nem jött össze.

A száz felé közeledve egyre gyakrabban kértek tőle interjút. Amikor azt kérdezik, mit sajnál az élettől így a százados lét küszöbén, egyszerű és azonnali válasz érkezik: azt, hogy nem tanult meg zongorázni.

Örökre belé maródik, hogy neki nem „jár” az a szeretet, amit mások egyszerűen azért kaptak, mert megszülettek; önnön nyomorúságával, keserűségével és irigységével kell megbirkóznia, és persze nem ő győz.

Ha Băsescut politikailag veszélyesnek, győzelemre képesnek tartanák, az ő vélt vagy valós ügyei is a DNA napirendjén szerepelnének, s járhatná a bíróságot egykori ellenfelével, Victor Pontaval karöltve. 

„A modern nyugati demokrácia alapja az emberi jogok tiszteletben tartása volt azon az alapon, hogy ezek szisztematikus megsértése, felülírása ideológiai, származási, nemzeti vagy állami alapon náci és kommunista diktatúrához, világtragédiához vezetett.”

A pártvándorok, honatyai mentelmi jogukban bízók nem sokat tudnak új pártjuk ideológiájáról. Talán azzal sincsenek tisztában, hogy Vlad Ţepeş őrjárata néven amolyan félkatonai szervezetet hozott létre.

Az efféle alkalmak kiválóan alkalmasak a közös Erdély-tudat eltemetésére, agyöblítésre, a gyűlölet keltésére, bár a mostani ökölrázó emlékezés résztvevői inkább a magyarutálat tovább éltetésben érdekeltek.