Vélemény

Többen közéjük vetik magukat megelőzendő az örök harag állapotot: azonnal hagyjátok abba! Mindkét oldalon felmerül, hogy vagy hülye a másik, vagy valamilyen anyagi érdeke fűződik álláspontja képviseletéhez.

Horváth Anna – hadd legyek polkorrekt – rendkívül nőiesen, azaz határozottan és bátran, felelősen nyilatkozott ügyéről, nem nyavalygott, nem támadott, mint számos korábban számos alfahímként páváskodó politikus, akit több száz vagy jó néhány millió lej vagy euró eltüntetésével vádoltak.

Tán a lakosság hatvan százaléka, akinek családjában vagy ismerősi körében áldozatok vannak, belátta, hogy a küzdelmet e pár ezer harcos ellen sem lehet megnyerni, amíg övék az ország erdőség-vidéke?

A törvény mostani formájából kiviláglik, hogy a honi politikai elit hajlamos gyorsan felejteni, és elmaszatolta a külföldön élő román állampolgárok szavazásának ügyét. A sumákolás pedig idén visszaüthet. 

Angela Merkel tévedett, amikor az államokkal való előzetes konzultáció nélkül minden szírt meghívott Európába. Ez a döntés azonban éppenséggel a szír menekültek közösségként való elismerését jelentette. 

Az erdélyi magyar közéletnek olyan részletei bontakoznak ki, amelyek nem szerepelnek a nagypolitikai stratégiákban, nem követelnek maguknak szenzációs címeket az újságokban, de a maguk ember- és lakosközelségében, a mindennapi életben rendkívül fontosak. 

Legalább bűnpártolásért felelősségre vonható lenne. Az nehezen hihető, hogy az ügyészek komolyan vennék védekezését, miszerint azért hallgatott mindmáig erről, mert „senki nem hitt volna neki”. 

Ha csak gazdasági az indok, nem állítják le a lap oldalát a világhálón (az archívummal együtt), mintha nem is létezett volna, nem rendeznek rajtaütésszerű akciót, nem zárják ki a szerkesztőség tagjait.

A Nobel-békedíj bizottság gyakorlatilag ugyanazt a hibát követte el, mint a referendumon résztvevők szűk többsége – nem bocsátott meg a gerilláknak, nem bocsátott meg Timochenkonak. 

Ez hát az én listám. Nem sok az esélye, mégis összeállítottam, a játék kedvéért. Meg azért is, hátha akad Stockholmban, aki a maszolt olvassa, most, hogy úgyis elhalasztották az irodalmi Nobel kihirdetését.

Lady Gaga és a Terminátor éppúgy a kultúra része, mint a Mona Lisa vagy a Carmen. Sőt annak idején épp a Mona Lisa és a Carmen volt a kor Lady Gagája, ha ezt nehéz is most elképzelni. 

Mivel hedonista alaptermészetem nem tűri a megtorpanást, hadd pillantsunk a távlati szakaszra, amely 2026 körül köszöntene ránk, a tervezet szerint. (Itt azért elővigyázatosak voltak a kezdeményezők...)

Ha azt kérdezték volna: „Akarja-e, hogy ugyanazért a munkáért, amit eddig végzett, ezentúl az eddigi fizetésének kétharmadát kapja?”, a „nem” válaszok aránya várhatóan ugyanúgy 98 százalék fölött lenne. 

Iohannis munkáját nehezíti, hogy ha továbbra is látványosan kampányolni fog a nemzeti liberálisok mellett, a párt bizalmi indexe tovább zuhan majd. Ugyanis a Nemzeti Liberális Párt zuhanásának oka ő maga. 

Ha valami ostobaság történik, ha valami nem tetsző játszódik le az autonómiatörekvések, szempontjából, ha valami sikertelen és kudarcos, akkor vigasztaljuk magunkat azzal, hogy az már nem is Székelyföld?

A szebeni jelölt megjelenését közvetlenül az udvarhelyi, majd közvetve a Hargita megyei lista befutó képviselői helyén nem tekintem ejtőernyőzésnek, hanem az egész figyelembevételét a rész helyett.

Az a fura helyzet van kialakulóban, hogy a legtöbb tapasztalattal rendelkező tanodák a legszegényebb településeken nem kaptak támogatást, és olyanok, akik újként most vágnak bele a dologba, viszik a pénzt. 

Valahol Európában a szeptember végi Szilvanapon ez volt a téma: „a bevándorlók elnyalják a lekvárunkat és megisszák a pálinkánkat”. Meg elhajtják a kondát, nyilván, mert azok a muszlimok olyanok...

A DAESH-sel kapcsolatban Hillary ismét alaposabb volt, amerikai-arab-kurd koalícióról beszélt. Donald a döglött hintalovat sarkantyúzta, mondván: az ISIS-t Irakkal és Líbiával az Obama-éra hozta a nyakunkba.

És ha már kisepertük az országnyira (sőt azon is túl) nőtt frusztrációt, felszárnyalhatna a gazdaság, lenne munkahely, s már csak attól kellene tartanunk, hogy szelíd gyermekeink egymást erőszakolnák meg.