De amikor egy székely származású író leütött egy másikat a tokaji táborban, a szabadelvűek ijesztően magas százaléka vígan székelyezni kezdett. Most, amikor Kommandón ízléstelen migránsparódiába kezdtek, a székelyezés megint felvidult.
Ha oda jutunk ebben az erkölcsi mélyrepülésben, hogy magyarnak már csak az fog beválni, aki emberségéből teljesen kivetkőzve ész nélkül gyűlöl mindenkit, akiről valakik megmondták, hogy azokat gyűlölni kell, akkor én ebből kiszállok.
De közösségként képesek leszünk-e valaha visszanőni a Monarchia kultúrszintjére? Akarunk-e egyáltalán vagy ragaszkodunk a szotyola köpködős, egynyelvű, befelé forduló, egyre szűkülő világunkhoz?
A kapitalizmusnak állítólag nincs alternatívája. Elhülyítettségünk mai állapotában valóban így is tűnik. Pedig az emberi társadalmak a másik emberrel való együttérzésnek köszönhetik a puszta létüket is.
Nem akarja felismerni, hogy elfogyott a választói tábora, hívei már nem fogadják el, hogy szőke eminenciás kedvence-kegyence kedvéért megtagadta saját nézeteit. Már ha voltak neki egyáltalán saját nézetei.
Mi több – vélekedik a Helsinki Bizottság – a tervbe foglalt „arcfelismerés” vagy a „beszélgetések lehallgatása” azt jelzi, hogy a ki nem mondott cél tulajdonképpen a teljes lakosság általános megfigyelése.
Évezredekig a paraszti munka és világszemlélet volt a kerete a közösségi életünknek, s ennek megfelelően látjuk a világ igazságait ma is. Aki nem dolgozik, ne is egyék, a munka becsület dolga.
Mesterképzésre szükség van, csak nem kell túlbeszélni, nem kell túlideologizálni, a medve ugyanis nem nemzeti kérdés, és nem ürügy arra, hogy más uniós országokat csak úgy félvállról lekezeljenek.
A nagy munkát Mehmet Simsek miniszterelnök-helyettes és Nihat Zeybekci gazdasági miniszter végezték, két héttel az augusztus 9-i látogatás előtt jártak Moszkvában előkészíteni a „Török Áramlat” folytatását.
A titok nem ott van, hogy mindenáron vonzóvá kell tenni a kultúrát azok előtt, akik ebből nem kérnek, vagy közömbösek iránta. Nem lenyomni kell a száraz torkokon. Hanem támogatással fenn kell tartani.
Az írót megragadja valami, és dolgozni kezd, préseli a lelkét, keresi a hangot, és vagy megtalálja, vagy nem. Információkat kutat, megszűri őket, vázlatokat ír, széttépi a papírjait, kínlódik.
Rio de Janeiro, akkori brazil fővárosként, pont az 1936-os játékokat pályázta volna meg, akkor a tizenhárom jelentkező közül végül Barcelona és Berlin került a döntőbe. Tehát nyolcvan év múlva sikerült.
Miért is szükséges egy halmocskához hadügyminisztériumi engedély? Miféle stratégiai fontosságú tereptárgy készül a székelység egyik hagyományos településén? Nekünk mindenesetre vannak elképzeléseink.
A demokratikus politikai közösség szemben álló pártjainak magától értetődő szükségszerűségként kellett elfogadniuk a hatalomváltást, amit egykor (beszédes terminussal) váltógazdálkodásnak neveztek.
A romániai bürokráciára, de főleg korrupcióra való tekintettel korábban felmerült az ötlete, hogy külföldi menedzsereket állítanak az állami vállalatok élére. Ez a törekvés is kudarccal zárult.
Mi magyarok sem dicsekedhetünk a sok tízezer magyar emigráns támogatásával. Magyarország szinte ki is marad a statisztikából, hiszen mindössze egy személy regisztrált! De hadd legyünk derűlátó hazafiak.
Egy kategórián belül Neumann és Zsolnay, a kulturális örökségben Széchenyi kakukktojás, mert a többi valami folklór-jellegű vagy épített örökség (amúgy külön kategória), a Herendi kulturális, a Zsolnay – ipari.
A kereszténység alapértékei nem nemzet-, hanem emberközpontúak, és mint oly sok gondolat, eszme az évezredek során, ezek is módosíthatják értelmezési lehetőségeiket, valamint a belőlük kirajzó gyakorlatot.
Az ötödik cikkely: a NATO egyik alappillére. Kimondja, hogy amennyiben támadás éri bármelyik tagországot, azt a Szervezet egésze elleni merényletként kezelik, és az egész lendül megsegíteni a bajba jutottat.
Tehát légtestvérek. Milyen remek találmány! Költői kép, a felülemelkedést és az egymásra utaltságot egyszerre sugallja, azonnal úgy éreztem. Most is szeretem, a címadás nevű művészet remekének tartom.