Vélemény

A szakácsnak meg van kötve a keze. A kantinos szakácsnő és a mesterszakács nem azonos kategóriában működik. E szentencia folyománya: az általuk elkészített ételek sincsenek azonos kategóriában.

A diktátorok sem voltak képesek elérni ezt rendeletekkel, törvényekkel, erőszakszervezetekkel, hiszen eddig mindenki, aki érezni kezdte magán a rácsok árnyékát, máris a szabaduláson, a kitörésen töprengett.

Személyes élményeim, az a kevés, arról szólnak, hogy van egy nagyon tehetséges és értelmes rendező-igazgató, egy jó társulat, egy szenvedélyes fiatal szervező csapat és egy jóféle dinamika. Mi kell még?

Szent István, bár aligha hallhatott felvilágosodásról, még mai nézőpontból is felvilágosodottabbnak tűnik, mint korunk felvilágosultságukra rátarti politikusai. Lehet, hogy immár túl vakító a világosság?

Utolsó olimpiája lett volna, ő lett volna az orosz csapat zászlóvivője a brazil fővárosban, négy éve keményen dolgozott ezért a szereplésért. Nem adatik meg neki. Miért, mert orosznak született?

Ma már kinevetik azokat, akik szerint az egyén jövőjének záloga megtartani az embereket abban a közösségben, ahol születtek; ott biztosítani elegendő gazdasági erőt, kulturális erőteret a megmaradáshoz.

Mi személyesen azt gondoljuk, hogy a tisztaság és fertőtlenítés hiánya elsősorban a kórházon belüli hierarchiában, szamárlépcsőben (latinosan, művelten: cursus honorum) rejtezik.

Háziorvosom azt mondja, napi három liter folyadék bevitelére van szükségem naponta. Mármint a szervezetembe. Hozzáteszi, nem sörre gondolt. Hapták, tisztelet a víznek? Igyunk hát, az angyalát!

Döbbenetesen sok megkérdezett, a páciensek 94.5 százaléka volt elégedett a kórházak tisztaságával. És mindössze 0,7 százalékuk állította azt, hogy „közvetett vagy közvetlen módon” hálapénzt követeltek tőle. 

Kézdivásárhelyen és Olmütz-ben tanult, a ma Csehországban található város akkoriban nem csupán Európa egyik legfontosabb egyetemi városának, hanem történelem-alakítójának is számított. 

Amennyiben az erdogani ámokfutás közben a törökök visszavezetik a halálbüntetést, mit kezd a NATO-val az emiatt dühös EU? Mit kezd önmagával s legnagyobb pretendensével? 

Bele kell-e törődnünk, hogy az életünket gyökeresen alakítják át felhőkarcolókból, s még tapsolunk is hozzá? Vagy inkább tovább kell fejlesztenünk a demokráciát, kezünkbe véve életünk minden aspektusát?

Aki vívódik, aki nemcsak beszélgetésre képes, hanem urambocsá! még arra is, hogy igazat adjon a vitapartnerének, aki nem mutatja meg az asszonynak, és nem a nemzet érdekében szeretkezik, az nem férfi. 

Mert se tágasság, se szabadság, csak a rettegés különféle szólamai recsegnek. És olyan könnyű lesz majd félreérteni a régi optimizmusunkat: Míg házadba bújtál a széltől / Ó, a vihar engem felkapott. 

Az elfoglalt köztévében is beolvasott puccsista közleményben nem csak a demokratikus értékek megbecstelenítése szerepelt, hanem a törökországi háborús-polgárháborús állapotok kiújulása is.

A kétségbeesés felülmúlhatatlan leleményessége tehát magának a modern demokráciának az észbontó paradoxonaiban, azaz – József Attilát parafrazálva – a félig-sem-gondolt gondolatban keresendő. 

Ha a tömbben az egyet nem értés hatalmasodik el és fullasztja választási apátiába a közösséget, akkor nem járul hozzá szavazatokkal ahhoz, hogy a szórványközösségeknek képviselője jusson be a parlamentbe. 

A hajvágás végeztével megköszönöm szolgálatait, megnézem magam a tükörben, pontosan úgy mint a koronás fők, mint az európai demokrácia vezetői, akik ki- s belépnek az Unióba, egy lényegtelen különbséggel. 

A román parlamentben 1992-ben mindössze huszonnégy nő kapott helyet, 2008-ban számuk hatvannyolcra nőtt, vagyis, arányszámokban kifejezve, 4,9 százalékról 11,5 százalékra emelkedett, azaz megkétszereződött. 

A Nyugatnak jobb és fejlettebb a fegyverzete, mint Moszkvának, de nukleáris eszközökkel meg a mennyiségekkel nem áll olyan jól, ugyanakkor a hidegháború balanszírozását felváltotta a hibrid hadviselés.