Vélemény

A romániai magyarság nem engedheti meg magának, hogy a parlamentben ne a legkiválóbbak képviseljék. Fel szeretne nézni a vezetőire, korántsem tisztségük, hanem tisztességük és képességeik miatt.

A röpnyílás milliméterben megadva, s az is elolvasható, hogy a fiókanevelés időszakában egy-egy pár cinege vagy légykapó napi 1-2000 rovart is elpusztít, ami éves szinten 80-120 kilogramm rovart jelent.

A nacionalizmus újabb reneszánsza ezt lehetetleníti el. De e folyamatok nem lehetnek hosszú életűek. A nyelvi-kulturális kizárólagosságra való törekvés eddig is abszurdum volt, manapság még inkább azzá válik.

A legismertebb mondat is más köntöst ölt idegen kontextusban, hogy igazából alig van saját mondat (mindannyian Isten tenyeréből csipegetünk), miközben mégis mindegyik az ujjunkból pattan ki. 

A mondatai. „Nem találunk szavakat.” Édesapám, aki miben különbözik Istentől. A hazafiságot a munkában látom. A humor tekintet kérdése. Nézd, jaj, mama, kész ez az előadás is. 

Legegyszerűbbnek az látszik, jegyezzük meg némi cinizmussal, ha ezeket az értékeket már most lefényképezik, filmezik, lerajzolják, és az egészet kötetekben kiadják, az internetre felteszik. 

A kis szőke skót asszony pillanatnyilag az Európai Unió legnagyobb reménysége. Sturgeon világosan leszögezte, hogy Maynak ugyan Brexitet jelent a Brexit, de mandátumát erre Angliától és Walestől kapta, ne is próbálkozzon Skóciában érvényesíteni azt.

Milyen lesz a romániai politikai élet nélküle? Félő, hogy ugyanolyan. Gabriel Oprea Romániában nem tartozik a rendkívüli esetek közé. Csak egy személyben egyesíti a romániai politikusok rossz tulajdonságait. 

Van, akinek a románból kikínlódott alacsony osztályzatán múlik az, hogy nem jut be az államilag támogatott ingyenes helyekre, s a szülők jövedelméből nem telik az iskoláztatásra. 

Magyarként külön öröm, hogy visszatérünk a feudalizmusba. Egyébként is nyűg, teher, konc a kisebbségi lét meg a kultúra, aminek nem érti a többség a nyelvét sem. Megoldódik az autonómia kérdése is. 

Eddig elképzelhetetlen volt, hogy a muszlim világnak e hitpólusán merényletet hajtsanak végre pont a mindenható Mabaahith miatt, amely mindenkit lehallgat, telefonvonalat tart fenn bárkinek, aki jelenteni akar.

Valaki sír, valaki vigasztalja – de a szereposztásban van valami furcsa, amin talán még a sors is meghatottan mosolyog... valahogy váratlan pont így ez a c’est la vie. Az idei Eb már ezért megérte.

Eredményesnek tekinthető az RMDSZ utópolitizálása, amelynek eredményeként alpolgármestereinek száma meghaladta a közvetlenül megválasztott, közel kétszáz főt kitevő polgármesteri csapatot. 

Meg kell menteni a Földet. Hát, jó ideje minden komoly elme ezen a bolygón ezen a véleményen van, csak a megoldási javaslatokban vannak eltérések. A nagyszerű idea felvillanyozza a kis tudóscsapatot is.

Az elviselhetetlen hőségek, lángoló tájak, hurrikánok, özönvizek, fagyhullámok méggyorsabb ütemben váltogathatják egymást. Ami az egyik pusztításai nyomán megmarad, azt a másik törülheti el a föld színéről

Az átvitt értelmezést – „hirtelen fellobbanó és hamar lelohadó lelkesedés” – sokkal gyakrabban használjuk, tekintve, hogy a sertést újabban lángszóróval perzselik és nem szalmalánggal.

Szerettem, mert apai nagyapja és apja zsigeri liberalizmusát is végig megőrizte; mert nagyon művelt, értelmes és nagyvonalú ember volt; mert soha nem próbált lehengerelni sem okosságával, sem műveltségével.

Épp ezt nem értjük, vagy nem akarjuk érteni: a pillanatnyiság csodáját. Még ha ez olyan szörnyen romantikus, giccses és tizenkilencedik századi is. Azt, hogy az ünneplő tömeg csak az ünneplés percében homogén.

Ha én lennék a miniszterelnök, lehet, hogy én is megpróbálnék ágálni ellene, és hangosan hirdetném, hogy bántják a nemzet szuverenitását a senki által meg nem választott brüsszeli csinovnyikok. 

Mărăcineni-nél jelent meg először a később nevezetessé vált kék pólójában, amely nem csak a természeti katasztrófáktól védte meg, de a tisztségéből történt felfüggesztése során is hasznosnak bizonyult.