Vélemény

Cameront politikai ellenfelének halála mentette meg attól a szégyentől, hogy az ő neve mellé kerüljön a történelemkönyvekben az Európai Unió szétverésének, a britek legnagyobb öngóljának kétes dicsősége.

Smolin elméletének van egy hátulütője: a biológiában nem a természet törvényei változnak, csupán a biológiai rendszerek igazodnak a természeti törvények által meghatározott környezeti feltételekhez.

Az elkövető az érzést keltette, hogy ezzel az eseménnyel egyféle üzenete van a Daeshnek: találtak egy újabb ütőfelületet a romlott Nyugaton, s ennek a kisebbségnek a veszélyeztetésén keresztül is ütni akarnak.

Tervezetével a minisztérium elnyeri a múltban élő többség tetszését, újabb lehetőséget nyújt a diákoknak, hogy ne tanuljanak sokat, ám osztályzataikkal megörvendeztessék a szüleiket. 

Ettől az önállóságtól kár lenne megfosztani. Mint ahogyan semmilyen irányból, semmilyen eszközzel nem érdemes kisebbrendűvé vagy alattvalóvá tenni, javait valamiféle sajátos nemzeti globalizálódásban feloldani.

A pár hónapos előzetes letartóztatás, néhány éves bebörtönzés veszélyesebb lehet az életfogytiglaninál, hiszen – köztudott – az előzőkbe már többen belehaltak, az utóbbit pedig még mindenki kibírta. 

Hallottak már ilyet? Hol a zsozsó, pontosabban: hova került a steksz? Meg lehet tartani ugyanúgy, ahogy a román bűnöző elit sok tagja a korrupciós bizonyítékok, vizsgálatok ellenére vidáman megtartja? 

A mérkőzés egyik pillanatában a kommentátor azt találta mondani, hogy egy magyar dönt a román – francia területi vitában. Humornak elmegy, de másnap a Jobbik közleményben üdvözölte a frappáns megjegyzést. 

Mégse lennénk egészen magyarok, ha néhányan nem töprengenének máris azon, hogy a focisikerek mennyire legitimálják a jelenlegi kormányt, törekvéseit. Mert ezzel majd igazolva látják minden korábbi döntésüket. 

Míg a magyar társadalom egyik része minimális kontrollal sem él, átadja magát egy csomó őrültségnek, a másik része maximális kontrollt vezet be, mindent bírál, egyenesen megtiltja magának az élvezést.

Amikor belépett az ország az Unióba – több volt szocialista csatlósállammal együtt –, azt mondták, szabadon fog áramlani az információ, lebontatnak a falak, hangfogók, vattatömítések, vasfüggönyök.

Csak azt nem tudom eldönteni, minek szurkoljak. Annak, hogy sikerüljön, vagy annak, hogy fulladjon kudarcba minden hatalmi kísérlet, amely megpróbálja felülről befolyásolni egy közösség nyelvhasználatát? 

Olyan valóságban akarunk élni, amelyben minden a helyén van, az ehhez kapott szűkre szabott tudásunk pedig gyakran teljesnek és megingathatatlannak tűnik előttünk. 

A forgatókönyvírók dörzsölhették a kezeiket. A két szánalmas statiszta, Cozma és Munteanu megtették kötelességüket, s akár a mór, mehettek. Egyikük a rácsok mögé, a másikuk a történelem süllyesztõjébe. 

A labdarúgás veszedelmes játék, de hasznos is. Arra figyelmeztet – reményeim szerint bennünket, magyarokat is –, hogy a nemzetállam gondolata a modernitás egyik legkockázatosabb téveszméje. 

Soros ösztöndíjasok alkotják a kelet-európai országok civil társadalmainak magját; Soros ösztöndíjjal tanultak igen sokan, akik a hatalom közelébe kerültek, vagy éppen hatalmon voltak-vannak-lesznek. 

Minthogy a törvényt minden változtatás nyomán újra meg újra leközölték magyarul a Hivatalos Közlönyben, jó lenne, ha most, az új ciklus elején, minden tanácsos megkapná és el is olvasná, többször is.

A Rakka utáni béke érdekében a kurdok nem használhatják az eddigi modellt, nem tehetnek kurd adminisztrációt egy cseppet sem kurd vidékre, s ugyanez érvényes majd a Deir ez-Zór vidékére is.

Közéletünk tisztasága, akár politikai képviseletünk hatékonysága múlhat a pontos fogalomhasználaton. Politikusok számára is fontos a világos beszéd – de mi legalább készakarva ne tájékoztassunk félre. 

Klasszikus példa az Auróra cirkáló, amely a történelmi ágyúlövés leadása pillanatában selejtezésre ítélt, kimustrált ladik volt, majd egyre fényesedett, hordozta az eszmét, a legújabb kor eljövetelét.