Vélemény

Ezek az emberek – elcsavargott, kicsapott és kikapcsolódott, elmagányosodott vándorlelkek – közösségre vágynak. Hazatérnek húsvétra. Megkapják a kitörő szeretetet, a hiányzó jó szavakat.

A világsajtót bejárta a hír, hogy román potyautasok haltak meg egy Angliába tartó konténerben. Másnap az Adevărul féloldalnyi betűkkel tudatta hogy „cigányok voltak, nem románok”.

Mintha minden csak azért történne, hogy megalapozottá váljon Traian Băsescu áprilisi tézise, miszerint Romániában most az önkormányzatok autonómiájából vissza kell venni!

Szűkítve és összefoglalva: a krími és általában az ukrán krízis nem csak Moszkva és a Nyugat egyensúlyától függ, hanem azt nagy mértékben meghatározza Moszkva iszlámpolitikája is.

Akit a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjének tekintettünk – nem magyar költő. Akit újságírók nemzedékei a politikai újságírás példaképének tekintettek – nem magyar újságíró.

Elena Udrea hol indulna, hol nem, bár a gondolattal inkább csak ellenfelei bosszantására foglalkozik, a hírszerzés főnökét, George Maiort pedig a sajtó inkább csak a zavarkeltés céljával emlegeti.

A határon túli magyarság bevonása igen jó fogásnak bizonyult, a Fideszre szavazók 95 százalékos aránya majd visszaüt valahol. Ha lesznek napjaink, erről is meggyőződhetünk. 

A fejlett demokráciákban arra használják a választásokat, hogy finomítsák a szerkezetet, növeljék a társadalmi esélyegyenlőséget, garantálttá tegyék a jogokat, élhetőbbé a közösséget.

Ismét könnyen kialakulhat az egypártrendszer. A nagy önimádók és önmutogatók árnyékában aztán törvényszerűen megjelennek a kisebbek, akik rendszerint a nagyfőnök dicséretéből élnek.

Világfájdalmas mosollyal beszélne saját zombiságunkról, hogy felébredjünk ebből az álomból. Kiszívja belőlünk az altatót, a mérget, hogy csak az orrunk hegyét látjuk, azt is egyre tompábban.

A megszállás ellenállás nélkül történt, egy-két szórványos lövöldözést leszámítva az időben nem értesített katonák részéről. Sem politikai, sem lakossági ellenállás nem volt.

Hangoztathatjuk a véleményünket, vitába szállhatunk, csoportosulhatunk. Rá kell szoktatni a politikát, a más nézetet vallókat, hogy létezünk, beszélünk, cselekszünk, ha tetszik ez nekik, ha nem.

Egy érvet tudok az intézet mellett: itt, az interneten a hozzászólók között mintha fordított arányosságot mutatna a magyarkodás hőfoka meg a helyesírási ismeretek elsajátításának képessége.

A pillanatnyi helyzet nem egyenlő az intézmény egész történetével, és a díszdoktor éppen úgy része ennek a történelemnek és felelős érte, mint azok, akik ma méltatlanul viselkednek.

A Fidesz és az RMDSZ viszonya tizenkét évvel ezelőtt szintén egy gratuláció miatt kezdett megromlani. Az erdélyi magyarok opcióját látva a Fidesz–KDNP és az RMDSZ együttműködésre van ítélve.

Az öltöző ünnepélyes megtekintésekor a tisztelt vendégek rányitottak az öltözőt immár rendeltetésszerűen használó játékosok meztelen ülepére. Mindennel elégedettek voltak.

Ha ábrándom ellentéteként ezt a két csúcspártot együtt vesszük, kijön a közel nyolcvan százalékos jobboldali túlsúly – igazából ezen hüledezhet Európa, ennek kellene hogy keresse a magyarázatát.

E céltudatosság mellett az ellenzék úgy viselkedett, mint egy légyraj: mindig arrafelé fordult, amerre a nagyvad elindult, de hiába zümmögött, zúgott, csipkedett, az irányt nem ő határozta meg.

Van egy része a román társadalomnak, amely nem csahosan viszonyul az autonómiához. Egyáltalán hajlandó tudomásul venni, hogy az autonómia fogalma nem a pokol kénköves bűzét árasztja.

Semmi sem örök, csak a változás, ahogy egy könyvespolcon is  folyton keresik a helyüket a könyvek. Nézem, csodálom, és tudom, hogy még nem vagyok pesti. Talán nem is leszek már.