Ha csupán a román pártok képviselői lesznek ott Brüsszelben, akkor ők együttesen a jól ismert többségi véleményt fogják szajkózni: Románia példaértékű a nemzeti kisebbségek helyzetét illetően – véli Winkler Gyula. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője, EP-listájának vezetője szerint május 26-án a magyarságnak élnie kell választási jogával, hogy a közösség helyzetéről ne a román politikusok nyilatkozhassanak, hanem az erdélyi magyarok legitim képviselői léphessenek fel a magyar ügyekben.

Az RMDSZ Orbán Viktor miniszterelnökkel erősített a kampányban és többeknek is feltűnt az, hogy önnel nem találkozott egyetlen helyszínen sem. Ennek mi volt az oka?

Rosszak az információi, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök erdélyi látogatása során többször is találkoztunk. Május 10-én például, a kerelőszentpáli UBM Feed Romania takarmánykeverő üzem avatóját megelőzően volt egy olyan zártkörű megbeszélés, amelyen a beruházás tulajdonosai, Kelemen Hunor szövetségi elnök, Kozma Mónika, a Pro Economica Alapítvány igazgatója, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete és jómagam is részt vehettünk.

A megbeszélésen a romániai gazdasági helyzetet, az országos gazdaságfejlesztési prioritásokat ismertettük, amelyek hatékonyan hozzájárulhatnak közösségünk megmaradásához és gyarapodásához. Ezt megelőzően, Orbán Viktor a Sapientia EMTE-n tartott előadásán EP-képviselőjelölt kollegáimmal együtt vettem részt, ezt követően közös fotó is készült a miniszterelnökkel.       

Tizenkét éve képviseli az erdélyi magyarokat Brüsszelben úgy, hogy mindössze egy-két napot tartózkodik itthon, Vajdahunyadon. Nem hiányzik az otthona?

Vajdahunyad a nagybetűs Otthon, Brüsszel a munkahely, éppúgy, ahogy azelőtt Bukarest is az volt. Nyilván ehhez az életvitelhez szükség van egy biztos családi hátországra, ilyen tekintetben én szerencsés vagyok, hiszen feleségem és fiam megértése és támogatása nélkül nem tudnám ezt a munkát végezni. Ugyanakkor vannak olyan pillanatok, amikor az otthon élvez elsőbbséget, talán az elég, ha annyit mondok, hogy eddig életem összes karácsonyát szülővárosomban, otthon, családi körben töltöttem. A munkám miatti távollét ellenére is ezer szállal kötődöm szülővárosomhoz, ennek titka talán épp az, hogy mindig úgy tekintettem Vajdahunyadra, mint az otthonomra, sosem úgy éltem meg a bukaresti és brüsszeli megbízatást, mint aki más városba költözik.   

Képviselő és miniszter is volt itthon, így hát összehasonlítása alapja is van arról, hogy milyen a román közéletben és milyen az európaiban politizálni. Mi az alapvető különbség a kettő között?

Regényeket lehetne írni arról, hogy milyen ijesztő mértékben degradálódott a romániai közélet, hogy milyen mélyre került a mérce, már ha van egyáltalán mérce, mert ugye ez is kérdés, hiszen nap mint nap azt látjuk, hogy minden megengedett a közbeszédben. Ijesztő látni, ahogy egyre mélyebben süllyed az ország ebbe a dâmbovițai mocsárba, hogy mindennapossá vált az iszapbirkózás, de azt is ijesztő látni, hogy Romániának nincs egy jövőképe, hogy milyen irányba szeretne haladni. Utoljára 2007-ben volt országprojektje Romániának, amikor széles társadalmi konszenzus volt az uniós csatlakozást illetően. Persze arról is lehetne beszélni, hogy kiknek köszönhető ez a lejtmenet, akár név szerint fel lehetne sorolni azokat a politikusokat, akik élen jártak ennek az alávaló politikának a meghonosításában.    

Ezek mellett az európai politizálásban is nagy a zűrzavar, látható, hogy erős indulatok feszítik szét az uniót, ez 2015-ben a migrációs válság idején, illetve 2016-ban a Brexit szavazáskor csúcsosodott, emiatt ma az európai dezintegrációnak nagyobb a veszélye, mint bármikor az elmúlt harminc évben. Ezért mondjuk, hogy válaszút előtt áll az Európai Unió és hogy május 26-án eldől: azok lesznek-e többségben, akik a kétsebességes Európát szorgalmazzák vagy azok, akik régiók, nemzetek, nemzeti közösségek Európáját akarják, akárcsak mi, erdélyi magyarok.
Ha egyetlen különbséget kellene megneveznem az pontosan a hosszú távú tervezés dominanciája Európában és ennek teljes hiánya Bukarestben.

Gazdasági szakpolitikusként végzi EP-képviselői munkáját, és nem kell nagyon mélyre ásnunk a kommunikációjában, hogy rengeteg gazdasági szakkifejezést találjunk. Ezek nem igazán bejáratott fogalmak a politikai közbeszédben. Nem tart attól, hogy az embereknek – szaktudás híján – nincs, amihez kötniük ezeket az információkat?

Nem hiszek abban, hogy mindig mindent leegyszerűsítve, hogy ne mondjam azt, hogy lebutítva kell közölni az emberekkel, hiszen ezzel ítéletet is mondunk arról, akiknek szól a mondanivalónk. Erdélyi magyar közéletünk sokszínű, én úgy vélem, hogy a szakavatott olvasó ugyanúgy meg kell, hogy találja a neki szóló szakmai információt, mint ahogy az általános érdeklődésű olvasónak is meg kell érteni azokat a folyamatokat, amelyeknek akarva vagy akaratlanul része. Ezért fontosnak tartom azt, hogy szakmailag is megfelelő szinten legyen az anyag, amit közzé teszek. Ma már a gazdaság alakulásával kapcsolatos kérdések érdeklik az emberek, hiszen az elmúlt két-három évtizedben olyan változások mentek végbe, amelyeknek köszönhetően a nemzetközi folyamatok helyben is lecsapódnak. Szükség van gazdasági alaptájékozottságra, működési területtől függetlenül. Persze az információs zaj is hatalmas a mai világban, de éppen ezért fontos a hiteles tudás, az a fajta szakértelem, hozzáértés, amely nem a Google-ra alapoz.    

A román pártoknak nincsenek európai kampánytémáik: mandátum idején nem beszélnek ezekről, így hát kampányban hiába is defilálnak ezekkel, mert kvázi pusztába kiáltott szavak lennének. Megkérdezhetem, hogy kampánykörútja során mit tapasztalt: mennyire vannak tisztában az emberek 12 évnyi EU-tagság után az európai témákkal, és azzal, hogy mit is várhatnak el egy EP-képviselőtől?

Az erdélyi magyar emberek tisztában vannak azzal, hogy az EU döntései befolyásolják a mindennapokat. Azt is jobban értik, mint egy évtizeddel ezelőtt, hogy Brüsszel nincs annyira messze, és hogy egyre több olyan döntés születik az Európai Parlamentben, amelyek életünket befolyásolják. Az elmúlt hetek alapján azt is láthattuk, hogy az emberek érzékelik, hogy Európa is választás előtt áll, lehet, hogy nem mindenki érti a részleteket, de azt tudják: a változás mindenképpen bekövetkezik és nekünk nem mindegy, hogy milyen irányba mozdul el az Európai Unió. Lesz-e olyan kétsebességes Európa, ahol vannak fontos vagy kevésbé fontos országok, vagy inkább a régiók, nemzeti közösségek, nemzetek Európáját építjük, ahol minden közösség otthon érzi magát, biztonságban, köztük az őshonos kisebbségek is. Az erdélyi magyar EP-képviselőktől tájékoztatást várnak, gazdasági, fejlesztési kérdésekben – ennek mi eleget is tettünk, és így lesz ez az elkövetkezőkben is.

Nyilván azt is elvárják, hogy „vigyük el Erdélyt Európába”, ez nemcsak azt jelenti, hogy kulturális értékeinket bemutatjuk Brüsszelben, hanem azt is, és erre egyre több példánk van, hogy a szakmai szervezetek, érdekképviseletek képviselőit, különböző területeken működő szakembereket bevonva dolgozunk együtt, lehetőséget teremtve a direkt kapcsolatra az európai szakpolitikák kidolgozóival, uniós tisztségviselőkkel.    

Nagyszebenben éppen a kampány idején zajlott az EU-csúcs, amelyen város nevével fémjelzett nyilatkozatban határozták meg az Európai Unió Brexit utáni irányát. A nemzetközi sajtóban is vita volt arról, hogy akkor az ebben lefektetett elvek soknak vagy kevésnek számítanak. Ön hogy van ezzel? Végül is mennyire fontos ez a dokumentum, vagy pusztán egy jó csattanósra felfújt lufi az egész?

A nagyszebeni EU-csúcs megszervezése két évvel ezelőtti döntés volt, akkor még úgy tudtuk, hogy az Egyesült Királyság március 29-én kilép az unióból. Időközben a dolgok megváltoztak, a kilépést elnapolták, ezért informális lett az EU-csúcstalálkozó. Az itt elfogadott nyilatkozat súlyát a május 26-ai választás eredménye adja majd meg. Ugyanis, ha az euro-optimista erők lesznek többségben, akkor lehet majd beszélni a nyilatkozatban leszögezett célkitűzések megvalósításáról. De ha az euroszkeptikusok kerülnek többségbe, akkor nehéz idők várnak ránk, hiszen egy kedvezőtlen politikai összetétel akár meg is tudja bénítani az EP működését, elővetítve az EU működésének nehézségeit, akár a széthullás veszélyeit.         

Bejárta az országot, gondolom, rengeteg emberrel beszélgetett. Van-e valami jó kampánysztorija, ami úgy külön megragadt az emlékezetében, és amire azt mondta „na, ezt magammal viszem Brüsszelbe”?

Több ilyen történet is van nyilván, hiszen sokféle emberrel találkoztunk. Amit mindenhol elmondanak, amiről mindenütt panaszkodnak az a bürokrácia, a mindent ellehetetlenítő központosítás. Korond községben, Atyhában a pár állattal, kis területen gazdálkodó idős gazda is ugyanazt mondta el, mint az Arad megyei Kisiratoson a sokszáz hektáron gazdálkodó mezőgazdasági vállalkozó: „képviselő úr, tegyenek már valamit azzal a sok papírral, nehezen megszerezhető engedélyekkel, nyilatkozatokkal, mert minden időnket elrabolja, nekünk nem az a dolgunk, hogy táblázatokat töltsünk ki, pecsétekért futkorásszunk”. Ezért is javasoltuk többször a kampány során a román médiában is, hogy jó lenne Bukarestben a kormánypalota előtt egy nagy szobrot állítani a pecsétnyomónak, a bélyegzőnek, hátha így a Dâmbovița-parti politikusok végre felfogják, hogy ez az az eszköz, amellyel megnyomorítják az egész országot, az üzleti szférát, a mezőgazdaságot és a közigazgatást egyaránt. 

Tizenkét év alatt rengeteg gyakornok megfordult brüsszeli EP-képviselő irodájában. Hogyan segítették a munkáját ezek a fiatalok, tartja-e velük manapság is a kapcsolatot?

Számomra nagyon fontos a fiatalokkal együtt dolgozni, sok olyan projektünk volt, amit kimondottan diákokkal, egyetemistákkal, pályakezdőkkel közösen szerveztünk, eseményektől a tájékoztató kiadványok szerkesztéséig. Brüsszeli megbízatásom során több mint 100 gyakornokunk volt, tartjuk természetesen a kapcsolatot, sőt, évente találkozót is szervezünk, hogy ők is ismerjék meg egymást, ha kell, akár segítsék egymás munkáját, úgy vélem, jó kis kapcsolati háló alakult ki a gyakornokaink körében. Egyébként két olyan munkatársam is van, aki gyakornokként került hozzánk és most a brüsszeli képviselői irodában dolgoznak.  

Ismerőseimet hallottam arról beszélgetni, hogy hát miért is mennének el szavazni, amikor az az egy-két képviselő úgy sem oszt, se nem szoroz egy 750 fős testületben. Miért merülhet fel ez a kérdés ebben a formában, amikor a teljes Romániának annyi képviselője van az EP-ben, amennyi az RMDSZ-nek a kisebbségek frakciójával összeadva Bukarestben?

Az erdélyi magyar képviselők nincsenek egyedül az Európai Parlamentben, eddig sem voltak. Évek óta működik a Kárpát-medencei együttműködés, a néppárti magyar delegációban történő közös munka által a FIDESZ-KDNP és a felvidéki MKP képviselőivel. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy az Európai Parlament másképpen működik, mint a nemzeti parlamentek. Sokszínűbb, sokféle érdek, sokféle politikai kultúra van jelen és ezért nehéz többséget alkotni. Minden téma mentén szövetségek kötődnek, tagállami, gazdasági, kulturális érdekek szerint.

Mi a magyar ügyekben nyilván a többi magyar képviselővel közösen lépünk fel, de gazdasági, fejlesztési kérdésekben tágabb régióban kell gondolkodni, hiszen közös érdek van a visegrádi négyekkel, általában a közép- és kelet-európai tagállamokkal. Az is fontos ilyenkor, hogy a történelmi tapasztalataink, társadalmi berendezkedéseink is hasonlóak, a gazdatámogatások, mezőgazdasági reform kapcsán nem a holland farmert képviselőkkel fogunk közös frontot alkotni, hanem a szlovák és bolgár mellett például a dél-tiroliak vagy az osztrákok képviselője fogja inkább megérteni, milyen gondokkal küzdenek a mi hegyvidéki gazdáink. Románia képviselete akkor teljes, ha megfelel a közösségi realitásoknak, etnikai valóságnak, vagyis, ha az RMDSZ képviselői is jelen vannak. Amennyiben csak a román pártok képviselete dolgozik Brüsszelben, akkor ők együttesen fogják szajkózni a jól ismert többségi véleményt, miszerint Románia példaértékűen oldotta meg a nemzeti kisebbségek helyzetét.  Nekünk kell ott lenni, hogy elmondhassuk, ez nem igaz, és hogy kikérjük magunknak azt a jogot, hogy a romániai magyar nemzeti közösség helyzetéről ne a román politikusok cselekedjenek, hanem az erdélyi magyarok legitim képviselői.