Vélemény

Épp mindenki ráért, amikor a világ vigyázó szeme észrevette, hogy Oroszországban bulldózerek mennek át barackhegyeken és sajthegyek, kiskacsák lobbannak lángra.

Azt mondja egy nemrég közölt, rasszista felhangoktól egyáltalán nem mentes interjújában Magyarország volt miniszterelnöke, Boross Péter, hogy „az unió egyre-másra igazolja impotenciáját, ezzel is bizonyítja azt a tételt, hogy a történelemben nagy birodalmak csak hódítás útján tudtak létrejönni, közösségi megegyezéssel még sohasem.”

Ez a többség, amelyet az internet névtelen kommentátorai határoznak meg, Farfuridi és Branzovenescu stílusában hevesen csatázik, lájkol és megoszt, boldog, hogy az értelmiség igazolja az ő nézeteit.

Lehet a két szomszédnép viszonya éppen mélyponton, egy halvány kisebbség tudja, hogy békés egymás mellett élésre kell törekedni, és a sport magasztos eszméje fogja áthatni a sportszerű találkozót.

Azt az országot látom a függöny mögött, amelyről sokáig úgy hittem, vagy hittük, hogy csak Románia lehet ilyen, egy korrupcióval átszőtt balkáni territórium.

Mondtam valami blődséget, amit ő sem hitt, már-már nevetésre húzta száját, hanem végül a megkönnyebbülés: azonnal letámadott, pénz kunyerált, szánatta magát, hontalanságát, száműzöttségét, nyomorú sorsát ecsetelte. 

Jellemző a lapunk hasábjain is ismertetett eset, amikor az új szocialista színházvezetők amerikai kirándulásra használták azt a pénzt, amivel a színészek nyári vakációját kellett volna kifizetni. 

Mi, romániai magyarok, ha képesek lennénk a helyzetünkből fakadó előnyöket kamatoztatni, hátrányaink ellenére sikerre lehetnénk ítélve. Kevés kivételtől eltekintve szemmel láthatóan nem vagyunk.

Megannyi ellenségkép van: a hajléktalan (aki rombolja a munka éthoszára épülő társadalom képét), a meleg (akinek van mersze nem azt szeretni, akit szerintünk kellene, és még családot is akar, holott a család fontos dolog), a bevándorló (akinek más a kultúrája, idegen, gyanús, rosszabb)... 

Diaconescu a magyar igazolvány példáját említve kijelentette: nem látja, mi akadályozza Romániát, hogy maga is kezdeményezze a román igazolványt az állampolgárság megadásának előzetes lépéseként. 

Most a honatyák azt szeretnék, ha megkétszereznék fizetésüket. Szerények, azért nem kérnek többet, mert nyílt titok: a több mint ötszáz fős parlament 1989 után messze a leggyengébb törvényhozási fórum. 

A szerkezeti reformokhoz erős és politikailag stabil állam szükséges, amelyet hosszabb távon sem befolyásol a politikai váltógazdaság, csak így tudja megteremteni a gazdasági átalakítások jogi hátterét.

Az intelligens fegyverkezési hajsza egy specializált informatikai hajszával párosul, míg – in vitro vagy in vivo – el nem jutunk a heuréka-élményig: csak a bunkót és a kőbaltát nem lehet meghekkelni!

Heti 3 – a kormány eredményei és az ellenzék reményei, egy diplomáciai összeszólalkozás tanulságai, tragikussá válhat-e Székelyföldön a pityókahelyzet... érdekes kérdésekre érdekes válaszok rovatunk munkatársaitól.

A szekus propaganda tombol ma is, egyeseket annyira meggyőz, hogy maguk is terjesztőjévé válnak. Emil Constantinescu harmincnyolc tábornokot távolított el a titkosszolgálatokból. Csoda, hogy őt is eltávolították?

Jóllehet kutya-macska barátságban élnek, a két Viktor nagyon is figyel egymásra, és amiről úgy vélik, hogy számukra is hasznos lehet, habozás nélkül átveszik. Sőt rá is tesznek egy-két lapáttal.

Ahogy a hagyomány tagadása, kifigurázása, átírása is a hagyomány része, és nem tudok elképzelni olyan irodalmat, művészetet, szellemi áramlatot, amely elvenné a magyarság spirituális erejét.

Szerettem, hogy szerette Szilágyi Istvánt is, Sarkadi Imrét is, Sánta Ferencet is, Nemes Nagy Ágnest is. Nem lökött valakit a feledésbe csak azért, mert már nem divat, és nem ideológiák kritériumai alapján szeretett.

Már semmi nincs, csak az üzengetés. És a legveszélyesebb benne az az Orbán Viktor által Tusnádfürdőn is sugallt álláspont, miszerint az államközi kapcsolat működésének feltétele az azonos ideológiai alap. 

A tábornok úr szerint pártja tagjainak négyszázezres számát tekintve máris megközelítette a Szociáldemokrata Pártot. Az pedig aligha a véletlen műve, hogy Romániában éppen az árulók pártja a legnagyobb.