Vélemény

Így hát hajrá Johannis, csak így tovább! De azt is vidd a nagyközönség elé, hogy az erdélyi szász autonómia milyen hatékony volt – s talán a székelyeké se volna rosszabb!

A köztudat nem foglalkozik érvekkel és ellenérvekkel, hanem a nemzet számára előnyösebb megoldást fogadja el: Basarab kapcsán a magyar az első, a román a második változatot.

A hasonlat amennyire erőltetett, annyira veszedelmes. Az efféle hősködés csak ronthat helyzetünkön. Neki könnyű a Hősök terén hőzöngeni, nem kell elviselnie megszorító intézkedéseket.

A sokak által nulladik évnek tartott 1990-es esztendő első hónapjaiban ugyanis fölöttébb furcsa, máig fel nem tárt események történtek. Amelyekhez Iliescunak feltétlenül köze volt.

Simicska ezúttal nem kevesebbet sugalmazott, mint hogy Magyarország miniszterelnöke spicli volt, a kommunista diktatúra titkosszolgálatával együttműködő közönséges besúgó.

A bankok időnként csődbe mennek. Molnár Ferenc amerikai emigrációja idején annyira félt a bankcsődtől, hogy a jogdíjakból érkező vagyonát legalább ötven különböző bankban tartotta.

Mi a vége a zászlólobogtatásnak? Hogy attól lesz autonómiája Székelyföldnek, gondolom, senki nem hiszi el. És attól sem lesz, ha Magyarországról érkező támogatásokkal felvonulósdit szervezünk.

“Azt is mondhatnám, hogy szavakkal példálózzak: az amatőr fotó az élet jegyzőkönyve, a művészfotó pedig az élet szépirodalma, ahol minden szó megválogatott és minden vessző a helyén van.”

Nőnap alkalmából az a javaslat is elhangzott egy liberális képviselő részéről, hogy a következő években növekedjék az államfő feleségének szerepe a civiltársadalmi életben...

Állítólag laikus államban élünk, demokratikus jogállamban, amelyben természetesen szabad a lelkiismereti, a hit- és vallásszabadság. (Értelemszerűen „szabad” mondjuk a keleti világvallások hívének vagy – nota bene – akár ateistának lenni.) 

Az utóbbi két évtizedben meghússzorozódott a magukat ateistának tekintők száma, a neoprotestáns gyülekezetek több helyütt megvetették lábukat, és aránylag sok „igaz” ortodoxot „elhódítottak”.

Mindezek a félelmek – Keleten és Nyugaton– nem jó tanácsadók. Mert ha a félelem átcsap rettegésbe, elhomályosodik a döntéshozók ítélőképessége, és csökken a józan kompromisszumok esélye.

Ha egy banánköztársaság városához viszonyítanék, nyilván sokkal könnyebb lenne döntenem. Így azonban csak azt mondhatom, hogy én, szemben a Mercerrel, megpróbálom mindenütt jól érezni magam.

Van, aki folyton az első sorba állna, megtanulta a dörgölődzés minden fogását. Van, aki az olvasóval kel és fekszik, hogy rögtön kéznél legyen. Mindig épp azt a határt lépi át, amire kérik.

Az arab tavaszokat épphogy megúszó királyság azonnal nyugtalanná válik, mihelyt elégedetlenséget érzékel, márpedig a kalifátus elleni harcot legalább három csoport ellenzi.

A tavalyi tapasztalat és visszhang után vélhetően a székelyföldi RMDSZ-vezetők sem kockáztatnák meg, hogy a szövetséget és annak elnökét, vezetőit gyalázó import menetelők között vonulgassanak.

Nem kétséges, a kelet-ukrajnai konfliktus, az egyre kilátástalanabb gazdasági-pénzügyi helyzet újabb kitelepülési hullámot gerjesztett. Donbasz a háborús pusztítás miatt néptelenedik el.

Mint később kiderült, ezt a hamis információt is Elena Udreától kapta… Hogy miért nem a főnököt, Liviu Maiort akarta kirúgni? Nos, a volt államfőnk válasza egészen elképesztő.

A közvélemény érzékeli, hogy a nemzeti kormány szimbolikus fronton kezd teret veszteni, fogalmakat átértelmezni, az újkeletű orosz-barátság a korábbi kommunista-ellenességgel nehezen elegyíthető.

Ha indulatok nélkül belegondolok, van viszont egészségügyi kérdés, rettenetes, elhanyagolt, lepusztult, romló egészségügyi intézmények, piszkosul felháborító ügyintézés, virágzó korrupció.