Vélemény

Most még csak önmagát járja körül a hiány, a fájdalom. Most még abban bízunk, hogy ez csak amolyan átmeneti állapot. A költő marad, csak a test hűl ki. De még hajt a tehetetlenség.

Egy hét alatt a bűnüdvözlő szervek és a vasút éber dolgozói felfedezik Foksány környékén a leányzót, leszállítják a vonatról és a balladai érzületekből, és szüleinek becsomagolva hazatoloncolják. 

A kampány máris mocskos és éles. És veszélyes. Veszélyes, mert túlnőtt a normális választási megmérettetés keretein. Azt a folyamatot erősíti, amely Ukrajnában polgárháborús helyzetet teremtett.

Eleinte kicsit érthetetlen. Ki a bohóc? Miért van ott? Azután az egyszerű választópolgár lehiggad. Miért kellene az ésszerűséget keresni, amikor csak az érzelmeink meg indulataink vannak megcélozva?

Ukrajna a jelek szerint képtelen elviselni az államiság terhét, a haza megosztottságát. Különben kétes felosztás, hogy az ország egyik fele szabadságszerető, a másik fele szovjetimádó. 

Míg a Föld napfényes oldalán az erős alkotmánybíróság jelentősen hozzájárul a több pólusú, demokratikus hatalmi rendszer kialakulásához, nálunk az egypólusút konzerválja.

A Tanács 2006-ban tételesen kifejtette: Traian Băsescu bedolgozott a Securitatének, amit 1973-es, 3990. sorszámú dossziéja is tanúsít. A tengerészeti intézet diákjaként szervezte be a IV. Ügyosztály.

Részt vettek egy adott terület hóakadályainak felmérésében, mozgósították a gazdákat a gyümölcsfák permetezésére, megismertették a lakossággal az új törvényeket.

Napjainkban is idősebb és fiatalabb edzők kisebb csoportja folyamatosan dolgozik azért, hogy Miklós Edithez hasonló székelyföldi sízők bukkanjanak fel tíz vagy akár húsz év múlva.

Összejöttek a fasiszták, underclass kisebbség, normális embernek nincs velük dolga, legyinthetnénk, a szólásszabadság kellemetlen mellékhatása, hogy a hülyéket is hagyni kell beszélni.

Számos trükk, ötlet, megoldás, követési technika birtokában van a hazai hamisítótársadalom, össze kellene fognia az ősellenséggel, a büntetésvégrehajtással, közösen csodákat mívelhetnének.

A kormány eddigi jó húzása az volt, hogy az iraki kurdoknak egyfajta fél-autonómiát biztosított, persze azért, hogy a Kirkuk környéki olajon is bár félig rajta tarthassák a kezüket. 

A román politikában gyakran van egy legyintés, amely egyetlen pillanat alatt semmissé tesz minden korábbi megállapodást, és amely ellen egyszerűen nincsenek eszközök. 

Ezt máshol úgy hívnák, hogy bukás, és hagynák a francba, elegánsan, határozottan. De aki kártyán akar Nobel-díjat nyerni, annak emelnie kell a tétet. Egyházfőket, politikusokat is belerángatva.

A természet lágy ölén nevelkedett Artemiţa juhász nem lehet pártvándor, hiszen egyetlen pártnak sem volt tagja. Feltételezhetjük, hogy ő lesz a beígért új politikai osztály megtestesítője.

A történelemhamisítás csak a turpiság leleplezésével fékezhető meg. Erre tesz kísérletet az Active Watch és Adrian Szelmenczi. A magyar múltátírók lebuktatása is éppily szükséges.

A tőkéből tudható, két évszázada hogyan próbáltak minél olcsóbb kenyeret elsózni az alsóbb osztályoknak: „timsó, szappan, hamuzsír, mész és hasonló tartozékok hozzákeverésével hamisítanak”.

A választásokra is csak jót kívánhatunk nemzetünknek. Azt, hogy legyenek hiteles, tartásos vezetői. Akik még arra is adnak, hogy ne egyenek más evőeszközzel, mint a választóik. 

Az RMDSZ nem engedheti meg magának, hogy olyan fércmunkát tegyen le a parlament asztalára, amely egyetlen kézmozdulattal félresöpörhető. Nagy menetelés ez is. De nem a lábakkal. 

Nem amolyan kis frinc-franc pórias fedezések lesznek azok! Mindössze az eldöntendő még, hogy a művelet módja legyen-e unortodox, ebben tapasztalt nemzeti fedeztetőké az utolsó szó.