Lassan választói támogatással nem, vagy csak alig rendelkező politikusok jogilag kiügyeskedett koalíciói tarthatják fenn a status quo-t.
Írtam e rovatban, hogy érzésem szerint zsákutcás, dadogós év lesz ez a mostani; az eddigi történések és fejlemények visszaigazoltak-forma.
Még a basic level is történelmileg túlterhelt. Odáig elmenően, hogy – akár a viccben – nálunk csak két gond szokott lenni: ha tudsz románul, és ha nem tudsz.
Vajon mi is járhatott a Sri Lanka-i pékek fejében, amikor nekivágtak a Romániába vezető közel hétezer kilométeres útnak? Nyilván, az Európai Unióra gondoltak, ahol szabad és jól fizetett a munkavállalás, törvény biztosítja a jobb életet.
A hazai politikában az amnézia nem ritka betegség. Ettől félhet Ludovic Orban. Meglehet az előrehozott választás elmarad, s mégsem ő – aki kiprovokálta a kormánybuktatást – lesz a következő miniszterelnök.
A román politikusok egy csoportja rendszerint gondoskodik arról, hogy a román és a magyar közösség nyílt sebei ne tudjanak begyógyulni.
A társadalmi bizalom, a társadalmi tőke magas szintjének megőrzése vagy megteremtése éppoly mértékben serkentheti a gazdasági és a társadalmi fejlődést, mint a fizikai tőke bősége.
Két szülés után tizenöt évig különböző sebészeti beavatkozások segítségével átszabja ideális nővé, hiszen itt-ott megereszkedett neki, s nem volt már olyan kívánatos…
Közben Jászvásár lassan „kiürült”, kulturálisan egyre inkább súlytalanná vált és a provincia megkezdte másfél évszázados (gazdasági-politikai, művelődésbeli és tudományos) lejtmenetét.
A Nemzeti Liberális Párt újrafogalmazta a nyertes-nyertes játszma elméletét, miszerint te is nyersz, ha én is nyerek olyatén, hogy vagy én nyerek, vagy én nyerek.
A hatmillió áldozat mellett a holokausztot az teszi iszonyatossá, hogy eltervezői kifizetődő szakmává változtatták a tömeggyilkosságot. Az is rémisztő, hogy akik tehettek volna valamit a borzalmas gonosztettek ellen, tétlenül nézték azokat.
Sokunk számára nem ijesztő egy színes világban élni, ahol a különböző emberek különbözőfélék – és ez mégsem káoszt okoz, hanem egy másféle rendet.
A törvényt a külön nyugdíjak eltörléséről – a már említett populizmus szellemében – ellenszavazat nélkül, néhány tartózkodással fogadták el. Úgy, hogy nem tartották be a házszabályt…
A fojtogató közélet, a mindennapos értelmetlen viták és korlátozások senkinek nem tesznek jót. A gondolatok szűkössége öli meg a jövőt, a demográfia másodlagos.
A 21. századi társadalmakat világ szerint tova a többségi társadalmak önimádattól részeg ideológusainak félig sem gondolt, s főként önelégült teóriai rohasztják gyanakvástól, undortól, idegengyűlölettől bűzlő katyvasszá.
Nem tartozik hozzá hivatalból két bébiszitter vagy bejárónő, akinek köszönhetően csak arra kéne figyelni anyaként, hogy elég szexi-e az éppen megvásárolt alsónemű, és megszáradt-e a körömlakk...
Semmit sem utálok jobban, mint az újságírót, aki cserben hagyja a szakmáját, hogy belépjen a politikába. Önmagában illetlenség a mesterség iránt, saját szakemberi mivoltod iránt, de ugyanakkor a közönség elárulása is.
Nem tudom, más hogyan van vele, az is lehet, hogy fura alkat vagyok, de akárhogy is nézem, én semmiképpen sem hazafiságból, nemzeti érzésből eszem. Megfigyeltem: rendszerint csak akkor ülök asztalhoz, amikor megéhezem.
Az igazságtalan és egyenlőtlen ország gyógyszere pedig nem a neoliberális ámokfutás, hanem a szociális problémák kezelése.
A multikulti Németországban – akárcsak minálunk – vagy ásatag megtévesztési szándéknak vagy kifejezetten pejoratív megbélyegzésnek számít.