Vélemény

A hadsereg, miután nem teljesítette szó szerint a Főparancsnok utasításait, részben átállt, részben meg félreállt, de a rezsimhez hű Szeku alaposan teljesített.

Különválasztom a dolgokat. Az érzelmi és eszmei forradalmat attól, az úgynevezett „igazitól”, amelynek a bűnöseit még mindig nem állították elő, bár már elkezdődött valami perszerűség.

Harminc éve megszokhattuk: a román médiában a magyarokat többnyire még mindig Románia esküdt ellenségeként, Magyarország érdekeinek kiszolgálóiként, Erdély elcsatolására törekvő közösségként mutatják be.

A tömegeket depolitizáló hatalomról egyre inkább kiderül, hogy képtelen átvinni bármilyen népakaratot, ráadásul bunkósbotnak használja a tudományos vagy annak tűnő érveléseket

Ma sem tudjuk: mi is történt pontosan azokban a napokban, kik irányították a háttérből a sok száz ember halálához vezető diverziót.

A rendezést nemcsak az oroszok, de a nyugati államok józan gondolkodású politikusai, főként a németek valamiféle, a szóban forgó megyék különleges státusára alapozva tudják elgondolni.

Dicséretes, hogy nagyon sokan karácsonyhoz közeledve angyalbőrbe bújnak és örömet szereznek az árván maradt és/vagy nehéz sorsú gyermekeknek.

Nagyjából két évszázada korszerűsödik ez az ország, pedig folytonos késésen  és permanens várakozáson kapják rajta. De most már nem pirul. Nem érvel és nem háborog. Nem gondol az élettel.

A pártok a nyilvánosság előtt ugyan egy kanál vízben is megfojtották volna egymást, ám az üzlet felülírta a „pártközi ellentéteket”. Virágkorát élte a korrupció, a befolyással való üzérkedés. 

1989 legnagyobb vívmányának azt tekintem, hogy a választás szabadsága mellett szabadon követhetünk el hibákat: személyes felelősségünk tudatában kedvünkre tévedhetünk…

Manapság már csak banánokkal dolgozunk, sejtelmes, homályos utalásokkal komplex társadalmi folyamatokra, amelyek végül néhány pixelben „válnak érthetővé”. Gyorsfagyasztott üzenetek...

A krízis annál pusztítóbb lesz, minél tovább tart a konjunktúra, és a jegybankok a következő összeomlást olcsó pénzekkel (magyarán a pénznyomdák működtetésével) minél tovább kitolják.

Akik szerkesztik a szócikkeket sokszor a legnagyobb jóakaratuk ellenére sem lelnek arra utaló jelre, hogy a sportember, ki az országnak dícsőséget szerzett, kisebb közösségének is örömforrása volt.

Csupán én maradtam neki egyetlen biztos pontként ebben a nagy, globalizált összevisszaságban, így nekem kell megvásárolnom az ajándékot.

Szerzőnk szerint a bukaresti diplomáciának pedig meg kellene találnia a legjobb utat ahhoz, hogy Románia közös álláspontot alakítson ki a környező országokkal. Nyilván, Magyarország ellen.

Minden kormány, miniszterelnök, szaktárcavezető nekiugrott a tanügy ráncfelvarrásának, de végül maradt minden a régiben...

Napi 215 millió dolláros keresete többek között abból származik, hogy nem fizet rendesen adót, és rettentően alulfizeti a munkásait – azaz megfosztja őket egy decens élettől, a maga javára.

Aki vészhelyzetet kiált, az kapitulál. Amire az is utal, hogy a Timmermans által benyújtott rezolúció teljesen tartalmatlan. Legfeljebb arra jó, hogy pánikot keltsen.

Várakozással telik a mai nap. Hátunk mögött a múlt eseményei, amelyek ilyenné formálták a mai napunkat, és előttünk a jövő, ami az új lehetőségét ígéri.

Mert Romániában, ahol a lakosság fele nem él szegénységi küszöb alatt, a legfontosabb a védekezés az éhes keleti szomszéd ellen. És a támadás a belbiztonsági kockázatot jelentő erdélyi magyarok ellen.