Vélemény

Traian Băsescu, ha ugyan képes a szembenézésre, most elmerenghet, hogy megérte-e hűségesnek lenni szekus kamarádjaihoz, akik lám, most kiadták őt a sajtóhiénáknak. Ejtették őt.

Erdélyiként vagy-vagyban gondolkodni tévút. Vannak, akiknek Fekete-Győr posztideologikus, zűrzavaros politikája tetszik, másoknak Drábik bajtárs lázálmos víziói. Nem is jó teljes összehangoláson dolgozni.

A történelem során a szabadság nem kiterjedésében növekedett. Legfeljebb  minőségében javult… A kötöttségek, melyeket vállaltunk, mind közelebb estek a valóban önként vállalhatóhoz.

A sok hazugság, átverés és lehúzás mint egy-egy emelet épül egyik a másikra. Százemeletes felhőkarcoló lesz belőle. Az emberi kapzsiságra épülő torony. A szégyentelenség műemléke.

Szupertitkos humanitárius akciónak vagyunk tanúi: egynémely politikusaink elgurult gyógyszerét csempészik vissza emberbarátilag a rendszerbe.

Romániában minden egyes dolgozó átlagosan két órát fecsérel el nyolc órás munkaidejéből. Azaz voltaképpen naponta mindössze hat órát dolgozik. A kormány statisztikái szerint viszont az országban folyamatosan nő a termelés.

Így nehéz lesz olyan közösségről álmodni, amelyik a megértést választja és az együttműködést, ha időnként propagandát kiáltunk, időnként nemzetárulást, és nem vagyunk tekintettel senkire.

Milyen szerencse, hogy a Dăncilă-féle nagyotmondás természetrajzát sokan ismerik a magyar politikusok, sőt a szavazók közül is. A hazudós juhász meséjét Benedek Elek fordította románból magyarra.

A fegyverek soha nem voltak haszontalanabbak, mint manapság. Fegyverekkel ma már gyakorlatilag mindent el lehet pusztítani, de megoldani semmit sem lehet. Tárgyalni arany.

A múltkorinál több szavazóhely, a jobb szervezés sem fogja elkendőzni, hogy a külhoniak már egyre kevésbé képeznek kritikus (mondhatni király, vagyis elnökcsináló) tömeget.

A román műanyag bankjegyeken sokkal tovább megmaradnak a gyógyszerrezisztens baktériumok, így sokkal nagyobb valószínűséggel kaphatnak el egymástól fertőzéseket a pénzeket cserélő gazdáik.

Ugyanis bármi is történt (szerintem terrortámadás, micsoda naivitás!), az tudható, hogy a biztonság mint hivatkozási pont ekkor vált újra legitimmé a szabadság kárára.

Az „Igazi Románok” bőven válogathatnak elgurult gyógyszereiket kereső elnökjelöltekből, akik – mindenféle egyéb elképzelés, program hiányában – elsősorban a nacionalizmusra alapoznak.

Ha államosítunk, akkor is lehet komcsizni (végül is a kommunizmus egyik jellemzője az állam megszűnése), ha privatizálunk, akkor is lehet komcsizni. Komcsi itt már mindenki, de valahogy mégis a neoliberális gazdaságpolitika tör előre.

Dan Barna marosvásárhelyi kijelentése a város magyarjainak is szólt: ne szavazzanak meg egy magyar polgármestert, ne dőljenek be az etnikai retorikának, hisz európai (!) mintaország (!) polgárai!

Az elnökválasztási versenybe való belépéssel tehát olyan kisebbségek is érvényesíthetik az auditur et altera pars alapvető jogát, akik ezt „normális” körülmények közt egyáltalán nem, vagy csak nagyon korlátozottan tehetik meg.

Ahelyett, hogy hétközben túlóráznának, akár szombaton is dolgozhatnának a kedves munkavállalók, szól az érv. Amúgy is fetisizáltuk a munkát, lassan nemcsak a megélhetésünket, hanem identitásunk alapját adja...

Most épp a mamelukok darabszámra való megvétele zajlik; száz-kétszázezres láthatatlan árcédulákról hallani a parlamenti folyosókon, a zsarolásokról pedig csak suttogások (és elfojtott sikolyok) tanúskodnak.

Trumpnak nem kell csüggednie a kútba esett vásár miatt. Nézzen körül a világban, biztosan találna shoppingolni valót, ha már úgy viszket az Államok pénze a zsebében. Vegye meg például Romániát!

A „miniszterelnök” felületes előítéletessége és az elmaradó felháborodás jelzi, hogy Romániát továbbra is a tabusítás sújtja, illetve a konszenzuális diszkrimináció, amikor a vallástalanokról esik szó.