Vélemény

Kategorizálhatják az embereket aszerint, hogy ki mindenki tekintette csak a másikat „fertőzőgócnak”, ki meg kizárólag saját magát, és ki volt az, aki elegyítette a kettőt, hogy egyszerre félt és féltett.

Ezekben az időkben kell, hogy az őrültek, balekok vagy szerencsétlenek fölött győzedelmeskedjenek az igaz emberek: az optimisták, az önzetlenek, a szeretők, az önfeláldozók.

Kiket fog ki, és kiket nem a szociális háló, amikor bajban vagyunk, és mit kezdünk a mélyszegénységben élőkkel, akik most többszörösen kiszolgáltatottá válnak?

Válsághelyzet van, amelyben mindannyiunknak felelősségteljesen kell viselkednünk. Tegyünk meg mindent, hogy ha megállítani nem is tudjuk, de lassítsuk a vírus terjedését, hogy időt nyerjünk a védőoltás megjelenéséig.

Iohannis elnök második mandátumának első száz napjáról a krónikások, amennyiben szakmájukat tisztelik, vért izzadva tudnának majd valami érdemlegeset és azon belül pozitívnak minősíthető információt letárolni.

Minél inkább lassítjuk a járvány lefolyását, annál tovább kell elviselnünk a politika által „ránk kényszerített” korlátozásokat.

Politikailag könnyen visszafelé sülhet el, ha a hatóságok sokáig halogatják, esetleg el sem rendelik a teljes határzárat.   

A vészhelyzetben intézkedő hatóságok csak akkor tudnak eredményesek lenni, ha a polgárokat partnernek tekintik. Ha őszintén elmondják a helyzet súlyosságát, a lehetséges opciókat, és közlik a döntéseket.

A jelenlegi válsághelyzetben két nagy döntési lehetőségünk van. Egyrészt választhatunk a totalitárius megfigyelés és a polgári felelősség között, másrészt a nacionalista elszigetelődés és a globális szolidaritás opciója között.

Olyan társadalmakban élünk, amelyekben fontosabbnak tűnt megtanítani, és hasznosabbnak tűnt megtanulni, hogy kéz kezet mos vagy a mosom kezeimet pilátusi hozzáállást elsajátítani.

Nagy szeretettel köszöntjük politikusainkat a romániai közkórházakban! Ahol végre személyesen is kiélvezhetik a gyümölcseit mindazoknak a jótéteményeiknek, amelyekben harminc év óta, a hazai állami kórházakat részesítik!

Nincs – ezúttal szerencsére – tapasztalatunk a rendkívüli állapotok-helyzetek megélésében és kezelésében, és marad a megelőlegezett jóhiszeműség és a remény.

Persze: nyugi meg zenek vagyunk mind, mert ez még csak az eleje, és azt is lehet már tudni, hogy a következő két vagy ki tudja hány hónapot abban a családi „meghittségben” fogjuk eltölteni, amelyet megteremtünk magunknak.

A vesztegzár, melyet lassan minden államban bevezetnek, nem csak a családi viszonyokat, a politikai életet, a kulturális és sportrendezvényeket, magyarán a közéletet, hanem ami mindezeknek az alapja, a gazdaságot is veszélyezteti.

A jelek szerint a józan ész megfojtatásának folytatása következik. Én azonban letészem a lantot. Maradjunk annyiban, hogy az eddig történteket és az eljövendőket két szóval lehet a legtalálóbban jellemezni: kommentár nélkül!

Mondd el kerek perec, hogy te egyébként is csak áldozati bárány voltál, a kormányfői tisztség Lajosnak jár, mert a párt jövője a fontos. Nem muszáj odaírd azt, hogy, az ország jelene nem számít.

Néhány szociáldemokrata szenátornak más gondja sem volt, mint az, hogy törvénytervezetben javasolják Mihai Viteazul „nemzeti hőssé és mártírrá” nyilvánítását!

Nagyon nehéz az életünket meg- és újraszervezni a legújabb szabályok szerint, de én most már látom és értem az egésznek a közelebbi és távolabbi, személyes és közösségi hasznát.

Egy jogállamban nem létezhetnek törvényen kívüli terek, amilyeneket az etnikai alapon szerveződő (migránsok által működtetett) bűnszövetkezetek vagy az ökológiára hivatkozó zöldek követelnek meg maguknak.

Nem is volt célom teljes kórképet készíteni. Míg a cikken dolgoztam, 4012-ről 4026-ra módosult az áldozatok száma, és az Európai Parlament elnöke is karanténba került.