Kisebbségben

A nemzetállamok jelenkori helyzete és jövendő sorsa, a nacionalizmusok historikus és térségi változatai, valamint a régiók és autonomizálódási esélyek voltak főbb témakörei a mostani torockói szakmai tábornak. Ezt a meglehetősen komplex kérdéskört szeretném mintegy „továbbvezetni” egy kissé (látszólag) más irányba, elsősorban is azt közvonalazva – és közös megfontolásra, vitára ajánlva –, miképpen szerveződik a „régiók Európája” kétfelé, egyik irányban a kistérségek, lokális identitások szomszédsági hálózata felé (lásd Sabin Gherman, Szász Alpár Zoltán, Bakk Miklós, Tudor Duică és Tálas Péter előadásait), másik irányban pedig a válságokat átélő, nemzeti kereteik között izgő-mozgó nemzetpolitikák, önrendelkezések és „revíziós” tervezetek alulról fölfelé, s egyúttal fölülről lefelé is szerveződő új egység irányába.

Cseke Gábor olvasónaplója

Folyóirataink válogatásaiban (vagy tematikus számai között) is meglehetősen ritkák a városi tárgyú tanulmányok, s így van ezzel az erdélyi kiadványok java része is. Ha olykor mégis akad egy-egy blokk, annak becse épp ezért nagyobb is. Sőt, a tematikus konferenciák anyagai inkább földrajzi, közigazgatási, várostervezési, kultúrakutatási tudásterületekre figyelve sokszor átkerültek más jelentős szakfolyóiratokba, akadémiai kiadványokba, de „el”kerültek magukból a városokból. 

Mintegy hónappal a hírhedt szarajevói gyilkosság centenáriuma előtt, az idei Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten került az olvasók elé első ízben a hadtörténészként már ismert Koszta István A sors kereke a végzetre forog? című könyvével, mely igazából egy trilógia első könyve (1914 – Sodrásban). A befejezés előtt álló munkában annak jár utána, levéltárakban és könyvtárakban, dokumentumokban és emlékiratokban, bizalmas feljegyzésekben kutatva, hogy miként sodródott Erdély a Nagy Háborúba s lett pár év múlva feledhetetlen, súlyos háborús vesztesége az egész magyarságnak.

Országos szinten összesen 844 első, második és harmadik díjat valamint dicsértet ítéltek oda az idei országos tantárgyversenyeken. Ebből hét jutott magyar iskolába járó tanulónak  (0,82%). Ez az eredmény nem tekinthető kimondottan jónak – írja elemzésében Murvai László oktatás minisztériumi tanácsos.

A korszerűnek ítélhető afrikai tudományok világában találhatunk néhány elkülönült nagy tématerületet, mint amilyen például az „arabisztika”, illetve az „iszlamológia/iszlamisztika” (tekintettel az észak-afrikai népekre és kultúrákra). Másrészt ilyen szakterület az egyiptológia (beleértve persze az egész ókori világot, vagyis a fáraók birodalmát európai, ázsiai kapcsolataival együtt).

Az „új világok” fogalma, a modernitás légköre, vagy akár a modernséget megelőző és követő korok rendszerszerű leírási kísérletei ritkán kerülik el, hogy a megélt világot a megérthető világgal próbálják összefüggésbe, leágazásba, visszaható állapotba hozni.

Az Avaaz.org elnevezesű online aktivista oldal hangosan hívta fel a világ figyelmét arra, hogy a tanzán kormány mintegy 48.000 maszáj pásztor kitelepítését tervezi az ország északi területén elhelyezkedő, úgynevezett Loliondo vidéken, mert jóllehet ez a maszájok ősi földje, ugyanakkor a legmegfelelőbb az Egyesült Arab Emirátusok előkelőségeinek leopárd- és oroszlán-vadászataira is.

Idén áprilisban jelent meg Lucian Boia Primul Razboi Mondial. Controverse, paradoxuri, reinterpretari (Az első világháború. Ellentmondások, paradoxonok, újraértelmezések. Humanitas, 2014) című könyve, s azonnal nagy vitát váltott ki a román olvasókból. A neves történész a Gândulnak adott erről interjút.

Amikor a politika erőszakosan avatkozik be a vallási, de sok más tényező által is meghatározott viselkedésformákba azzal a szándékkal, hogy például felszabadítsa a nőket vagy a vallási közösségek tagjainak szabadságát biztosítsa, leggyakrabban teljesen figyelmen kívül maradnak azok a személyes indíttatások, meggyőződések és érzelmi kötelékek, amelyek arra ösztönzik a muzulmánokat, hogy bizonyos normákkal, viselkedési modellekkel azonosuljanak.

Zulu – vajon mit jelenthet ez a szó a magyar olvasónak?

A magyarországi nemzetiségek, kisebbségek tréfásan és drámaian egyaránt jellemezhetők, együtt és önmagukban is bemutathatók, számos könyv, tanulmány, akadémiai doktori értekezés szól róluk, és egyre ismertebbek az európai népek, kormányok és más kisebbségek előtt is. Bár teljes körű megismerésük korántsem lehetetlen, de sajátosságaik, természetük, jellemvonásaik sohasem függetleníthetők az őket körülvevő vagy befogadó szélesebb társadalmi körtől. Vagyis: a kisebbségek mindig és mindenhol feltételezhetővé teszik, hogy mellettük, mögöttük, s olykor fölöttük ott található a többség is. Nincs értelme kisebbségről beszélni, ha nincs ellentétpárja, és ha nem vesszük tekintetbe a kisebbség és a többség történetét, kölcsönkapcsolatait a múltban és a jelenben.

Azonos és Más, ha nemzeti környezetben találkozik, jobbára kizárással és bekebelezéssel terhelt. A nemzeti táj ugyanakkor kisebbségi tér is legott, etnikai horizont, intim kulturális miliők körképe. Már ahogyan körkép lehet az ilyesmiből, s nem pusztaság, élettelen róna, mentális sivatag is gyakorta…

Lesotho egy kicsi ország (kb. 30 ezer négyzetkilométer, mintegy 5 millió lakossal) a 12 magyarországnyi területtel rendelkező Dél-Afrikai Köztársaság belsejébe zárva (hasonlóan az ugyancsak a DAK-ba ékelt Szváziföld mini-köztársasághoz). Bernát János és Balogh Sándor történelemkönyve, regénye, dokumentuma (vagy akár mindhárom egyszerre) e kis ország életének egy drámai időszakát eleveníti fel. S eközben görbe tükröt helyez az egész világ elé, felmutatva azt a sokszoros képmutatást és manipulatív késztetést (ha keményebben akarnánk fogalmazni, azt is mondhatnánk, hazugságtengert), amely sajnálatosan glóbuszunk mai közpolitikai állapotát jellemzi.

● Itt az objektív tudás! Hol az objektív tudás? ● Az antropológusok nem falvakat, törzseket, városokat, szomszédságokat kutatnak, hanem falvakban, törzsekben, városokban … kutatnak. ● A kisebbségi léthelyzet nem csak hovatartozás. ● ●„Homokszemcsében” a tág horizont. ●