Az Egyesült Államok is reagált a Kercsi-szorosnál vasárnap történt orosz agresszióra, ami miatt Ukrajnában hétfőn hadiállapotot rendeltek el.
A két ország megegyezett arról, hogy közös pályázatot készít.
Tizenegy bombafenyegetést kapott csütörtökön a a legnagyobb dél-amerikai légitársaság, a chilei LATAM.
A berlini fal egy rég elfeledett, méretes darabját fedezték fel idén júniusban – jelentette be hétfőn egy helyi politikus, 57 évvel az után, hogy megkezdődött a Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszer építése.
Egy táncjáték-olvasat
Ha újságot író formál véleményt újságíróról – nem éppen elegáns. Ha politológus illeti kritikával az újságírót, még kevésbé az. Ha politikai újságíró fogalmaz politikusról, az is kevéssé szokott illedelmes lenni.
A ragaszthatatlan szív és a rendszerkonform pedagógia kisebbségi előképe
Közjogtörténeti és joghistóriai tanulmányokból formálta kötetté legutóbbi munkáját Schweitzer Gábor, kinek akadémiai kutatói és egyetemi oktatói tevékenységéből egyre több forráskiadás, elemző áttekintés és alkotmányelméleti témakör jut a publikum elé.
Hírélményből tudjuk, létezik mágikus realizmus, melynek időtlen sodrában a hétköznap hősei a képtelen körforgásban élik kegyelem nélküli napjaikat, s elszenvedik azt a koszfoltok, felhőnyomok és földsebek alkotta szkeptikus rejtekezést, melyből a századok nőnek ki, a főhősök küzdése sarjad és a szociális függésrend az „örökkönörökké élsz…”
Amióta a Váltás, változás, átmenet, s a közélet mindennapi értékei új kihívásokkal feszülnek a mindenkori jelennek, kutatás és együttes élmény közösen szolgálja azt az impressziót: ha egyáltalán van, ami lehet, az nem adomány, nem állami ajándék, nem épp lehetővé tett esély, hanem ellenkezőleg: a civil kurázsi eredménye leginkább.
Az utóbbi évtized egyik történetfelfogási újítása, amely sok tekintetben a rendszerváltást megelőző történetpolitikai csaták és kutatói magatartások egyik alku-állapotát is tükrözi, a narratív történetmondás, az élményalapú interpretáció, az elbeszélt múlt, mely az oral history sajátos tudásterületévé vált.
Sokszor és régóta várt, megannyiszor keresett, de ekként egyberakva még sosem talált albummal lepte meg olvasóit az 56-os forradalom 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság, melynek ezúttal nem a szabadságküzdelem és elnyomás amatőr képei, nem is a hivatalos sajtófotók, hanem éppen a helytörténeti gyűjteményekben rejlő pillanatfelvételek adják zsánerét.
Az emlék éve, a pátosz és fohász ideje sokféle. Mikor dramaturgiai is, mikor meg lírai, csak úgy pusztán, naplójegyzetként, reformációs naptárlapként, esztendői mérlegként.
Talán éppen 1956 történése, szellemisége és problematikussága lehet az a kulcs-téma, amely híven tükrözi az ellentétes, sokszor erősen eltérő, mindenestre emlék- és élmény-minőségét tekintve is megosztó álláspontokat, az utókor (és egyes utókorok eltérő) reflexióit. Másfél-két generációval ezelőtt a történelemkönyvek még hűségesen állították, jelzőként is állandósították ’56 „ellenforradalom” mivoltát, vagyis hát a permanens és győzedelmes szocialista forradalmiság elleni kísérlet államellenes természetét.
„12 napig voltam oda, sokféle érdekességet találtam, jól éreztem magam – a magamfajtái között, sok tökéletlen és korlátolt ember is láttam, mint már mondtam egyszer a nemparasztok között. Azt hiszem, kénytelen leszek idővel egy Voyage en Hongrie-t írni, későbbi utaim talán nem lesznek érdektelenebben”
„Ezt a vihart nem lehet fuvallatokban adagolni. A vihar rombol is és termékenyít is, ennek a viharnak le kell rombolnia mindazt, ami rossz és rothadt, és életre kell keltenie mindazt, ami jó, új élettel kell megtöltenie azt, ami új, előremutató”. /…/ „Az igazság csak ott szárnyal szabadon, ahol szabadság van, és ha mi azt akarjuk, hogy a sajtó az igazságot írja, akkor a márciusi fiatalok első követelésével kell itt a Petőfi-körben kiállnunk, azzal, amit a mi népi demokratikus alkotmányunk is biztosít, szabad sajtót követelünk…”
Talán soha nincs, soha nem lehet valódi évhatára az emlékezésnek, a méltó rágondolásnak, a tisztelgő memoárnak. Történeti eseményeink és örökségünk terén még inkább így van ez.
Bizonnyal akadnak (talán nem is kevesen) lapunk Olvasói közül, akik mindenekelőtt a Nemzetpolitikai Lapszemle rovatot veszik képernyőjükre, s talán onnan kóborolnak el a Kisebbséghez…, vagy már el sem jutnak idáig…
Valahányszor egy szeméttelepi folydogálás, vegyi-gyári szennyvíztömeg, bányahasználati veszélyzóna vagy pusztuló fasor kerül a média faliújságjaira, rendre megindul a serény tiltakozás, petíciózás, aláírások keresése és pártos gyűjtése, szónoklatok előbányászása, jogi felelősök keresgélése…
Kafka-olvasat, korszakos „tananyagként”.