Kisebbségben

Tudományos könyvekről formált szó, különösen akkor, ha kortárs, folyamatosan változó társadalmi világok köré kerekedik, mindig felelős azért is, amit elterjeszt, megerősít, vagy épp elbizonytalanít. Még harsányabban, ha mindez egyetlen könyvcímbe, meghatározó írásba összegződik.

Hatvan éve hunyt el Jászi Oszkár

Részlet Lucian Blaga Kháron ladikja című önéletrajzi regényéből

Tarrósy István Afro-ázsiai dinamikák című könyvéről

„Önmagunk historizálása, múltunk korszakokra bontása roppant kínos dolog. Nem csak azért, mert minél távolabb kerülünk a kezdettől, nyilvánvalóan annál vészesebben közeledik a vég, hanem azért is, mert annyiféle módja van; bármelyikhez nyúlnál, mindegyik önkényes, mindegyiket kizárólag az elbeszélő kénye-kedve alakítja.” (Clifford Geertz, 1994)

A magyar (és részben az európai vagy közép-európai) neveléstörténeti alapmunkákból nemigen ismerhető meg az olasz térség, s még kevésbé a csak olaszul megjelent publikációk szemléletmódja, vagy a jogszabályi háttér és ennek alkalmazás-technikái, melyek a fasiszta indoktrináció, a korai Mussolini-rezsim rasszista gyökereit és sikereit illetőismereteink hiányáról vallanak.

A fenti című doktori (PhD) értekezés kéziratát 2015. augusztus 17-én zártam le és október 22-én, summa cum laude eredménnyel védtem meg a Pécsi Tudományegyetem Interdiszciplináris Doktori Iskolájában. Az értekezést 2015. december elején a Nemzetstratégiai Kutatóintézet jelentette meg.[1]

Az erdélyi független társulat 15 év fölötti fiatalokat keres az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadás magyarországi adaptációjának elkészítéséhez és annak Magyarországon valamint Budapesten való játszásához a 2017-es évben.

A szociológia klasszikusainak számító Karl Marx, Émile Durkheim és Max Weber egyaránt a vallás visszaszorulásáról, társadalmi jelentőségének csökkenéséről írnak munkáikban.

Beszélgetés Temesvárról, Európa jövendőbeli kulturális fővárosáról.

A kommunikációs és népi vallásossági dimenziók persze nem ritkák a szegedi műhely közleményei, kutatásai között. Bálint Sándor örökében nehéz is lenne elvadultan posztmodern etnográfiát művelni, így e gazdag örökség nyomdokain is születnek opuszok az idők során.

Talán a közvetlen veszélyeztetettség élménye, a fenyegetés direktsége és a megfélemedés elkerülhetetlen útja mindenkor az előre jelezhető társadalmi vészkorszakok előjele. Ezt látszik igazolni az a tudományos mű is, melyben a szerzői üzenet még a múltra alapoz ugyan, de a jelenben hat… 

Mesterszakos főiskolai hallgatóként azt a feladatot vállaltam, hogy olyan témakört keressek és dolgozzak fel, amelynek antropológiai és/vagy kommunikációs vonatkozásai is vannak.[1]

„Minden egykori elveszíti régiség voltát, amikor a jelenben gondolunk rá. A múlt a mindenkori utókor számára olyan, amilyen a különböző felidézésekben, különböző arcát mutatja” … – írja áttekintő visszaemlékezésében Sándor Iván, kinek esszékötete A forradalom visszanéz 1956–2016 címen jelent meg mostanság.

Nem szokványos cím, de a kötetet átfogja, tónusát és alaphangját első pillantásra egyedivé teszi a visszafogottan szűkszavú Konrád György kötetek között is, csupán ennyi: Zsidókról.[1]

Cseke Gábor olvasónaplója

A Mitscherlich-házaspár izgalmas és egyúttal borzalmas kötete német szociálpszichológiai összegzést ad arról, ahogyan a német közgondolkodás, lakossági értékrend, mentalitás, történeti önkép és nemzetfogalom-komplexum a második világháború utáni Németországban uralkodóvá vált.

Cseke Gábor olvasónaplója