Kisebbségben

- tanulmánykötet A. Gergely András köszöntésére 60. születésnapja alkalmából

A Bihar megyei sajtóban és különösen a nagyváradiban, a megyeszékhelyen, sok év óta folyik a sértő, rágalmazó és hazug, sovén, szélsőséges nacionalista hírek, riportok, cikkek közlése, amelyek faji és etnikai gyűlöletet, ortodox vallási és katolikus-ellenes fundamentalizmust propagálnak.

A kérdés nem költői. Tárgyilagos, akárcsak a hozzá fűződő elemzések, de amint az oktatásról, oktatáspolitikáról, nevelésről vagy képzésről teszünk említést honi behatároltságunk ugarán, automatikusan válik áthallásossá.

Cseke Gábor olvasónaplója

„Magyarország népe magyarokból, tótokból, horvátokból, szerbekből és oláhokból s némely kerületekben németekből úgy össze-vissza van keveredve, hogy lehetetlenség helyenként külön választani őket; és nincs más mód rájuk nézve, mint a szükségből erényt csinálni, és bele nyugodni, hogy együtt éljenek ugyanazon jogok és törvények alatt. Az ő közös szolgaságuk, mely a magyar függetlenségnek 1849-ben történt megsemmisítésével kezdődik, úgy látszik megérlelte és előkészítette őket ily egyesülésre” (John Stuart Mill).

A magyar kormány a külhoni magyar szakképzés évévé készül nyilvánítani a 2015-ös évet - mondotta Potápi Árpád János, a miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára 2014. október 30-án Kolozsváron.  Azóta, gondolom, ez a dolog meg is történt.

Az RTV 2. műsorán láthattunk egy mai román dráma alapján készített filmet, amely arról szól, hogy tulajdonképpen nincs is – vagy nem volt? – államfő Romániában. És tiszta szerencse, hogy nem volt.

Géczi János Veszprém-esszéje olyan nyomokat fed föl a város arculatán és homályaiban, fényei között és kertjeinek illataiban, melyek nem a Balaton-felvidék egyik potenciális fővárosát, szakrális központját vagy pártirányítási odúját jellemzik, hanem hangokból szőtt, fényekből tákolt, ízekből faragott „kultihelyet”, ahol nemcsak élni lehet, de jól élni is.

Magyar holokauszt 70 – Veszteségek és felelősségek

– egy sikeres autonómia modell dilemmái -

Cseke Gábor olvasónaplója

A minap vehettem kézbe Murvai László új jönyvét, amelynek a címe: Oktatásunk háza táján. Jó könyv. Bár tanulmányokat tartalmaz, és sok táblázatot, statisztikát – pontosan ezért érthető és érdekes még azok számára is, akik nem tanügyi szakértők.

Szociális kreativitás, család, magánéleti önszabályozás

Cseke Gábor olvasónaplója

Hallgassuk meg végre Kötő Józsefet, legalább most, amikor a halál elragadta őt tőlünk. Kötő Józsefnek az volt a nagy gondja, és többször is emlegette ezt: hogy a romániai tanügy alattvalókat nevel még most is – két évtizeddel a híres decemberi fordulat után, amikor elűzték, majd kivégezték a nagy romániai diktátort, akinek csak alattvalókra volt szüksége. 

A kortárs társadalomtudományi szakirodalom rakatnyi gyűjteményben tárja föl és ontja magából a létkörülmények drámáit, kihívásait, válaszhiányait. Ezek mint létünk és érdemesnek tűnő életünk feltételei, viszont lassan – de meggyőző módon – mind a veszteségek oldalára kerülnek, amikor Elszabadult világunk összegződő hatásait kényszerülünk átélni.

Cseke Gábor olvasónaplója

Szebb jövők képzete – s nemcsak új évek kezdetén, hanem az évközi értelmezések nagy tömegében is axióma-értékű állítások, világkép-szabályozó felfogásmódok és érvelések is ebbe az irányba sodornak bennünket… – mindig jó alkalom kínálkozik arra, hogy újrakeressük létfelfogásunk értelmét, eszközrendszerét, közölhető és/vagy védhető tartalmait…