Kisebbségben

Egy, a Markó Béla irodalmi és politikai személyiségéről szóló román nyelvű könyv megjelenése nem maradhat észrevétlen azok előtt, akik ismerték költészetét és nyomon követték közszereplését. Egy ilyen kiadvány lehetőséget teremt, illetve azzal a kockázattal jár, hogy szembesítenünk kell mindazt, ami eddig vele kapcsolatban rögződött bennünk és ami az illető személyből árad.

A „meg nem értett Trianon” kérdése, a felemás módon megítélt Kelet-Európa, s a maga fontosságára fennen vigyázó Brüsszel napjainkban könnyen kerül ugyanabba a vízióba…

Cseke Gábor olvasónaplója

Politika, identitás, etnicitás – háborúközi önelképzelések

Victor Klemperer könyvében, A harmadik birodalom nyelvé-ben kortárs naplóként visszhangzik a harciasság legitimálásának eszköze: „A ’háborús’ túlságosan szűk értelmű volt, csak a háború dolgaira lehetett érteni és bármennyire őszinte is volt, harci kedvet és hódító szándékot árult el. Ellenben a ’harcias’! Ez általánosabban vonatkozik a feszült, minden élethelyzetben, védekezés és támadás által az önfenntartásra irányuló, a természet, az akarat semmiről lemondani nem hajlandó magatartására”

Nemrég alkalmam adódott arra, hogy a Nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola pedagógusaival találkozzam.  Ők kérdeztek, én megpróbáltam legjobb tudásom szerint válaszolni. Jó két órát beszélgettünk. Miután visszatértem Bukarestbe, felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha a beszélgetésünk fontosabb kérdésköreit közzé tenném, hiszen az egyik nagy városunk eredményekben gazdag iskolájának pedagógusai kérdeztek. Az ő problémáik közérdeklődésre is számot tartanak. Másnap ebben a vonatkozásban az iskola igazgatónőjétől, Pásztor Gabriellától megerősítést kaptam.  Ő is hozzám hasonlóan gondolkodott, ami bizonyára nem véletlen, hisz őt is a tanítványaim közé sorolom, bár a mindennapok oktatási gyakorlatában, nem az egyetemen tanítottam.

Az általános alapszabály az, hogy a telekkönyv a „rosszhiszemű” szerzőt nem oltalmazza. A joggyakorlat régóta jogelvként tiszteli, hogy a telekkönyvi jogszerzés mindenkor csak jóhiszeműen történhet.

Apró keresztvassal ellátott vaskarikák, mint a sí-rudak talpa. A katonáék szinte vígan látszanak menni. Vannak egész és fél műlábak, német találmány, igen praktikus és könnyed dolgok. 

Az alábbi esszében a „valóságkutatások” egy módszerbeli nehézségét, kutató és társadalmi bizalom viszonyát taglalom, helyenként nem is rejtve, hogy amikor kisebbségi helyzetről van szó, abban a kutató nemcsak rokonszenvező vagy megértő lehet, hanem maga is kisebbségi (a kutatott csoporthoz, közösséghez, társadalmi egységhez képest). 

Cseke Gábor olvasónaplója 1848 csillagairól

Írásom a burgenlandi térség legkisebb magyar faluközösségében végzett antropológiai terepmunka tanulságain, eredményein alapszik. Elsődleges célja, hogy a már meglévő tudományos kutatások eredményei az antropológiai szemléletmódot képviselő kutatás adataival egészülhessenek ki, ezáltal is egy komplexebb képet alkotva a burgenlandi magyarság speciális helyzetéről.

Fergeteges kiállítás hódít Budapesten november közepe óta, s még március közepéig.

A premontrei tulajdonokkal kapcsolatos furcsa hallgatás az átlagosnál is bonyolultabbá teszi a jogi tisztázást. Éppen ezért a közvéleményt is befolyásoló erejű lehet a tisztázás, ezt megelőzően pedig az együttérző figyelem és szolidaritás.

A bukaresti Koós Ferencz kör 2016. február 5-én a Calvineumban tartott összejövetelén elhangzott előadás szerkesztett változata.

Vannak olykor könyvek, tudások és közlések, amelyek nem évülnek el, még akkor sem, ha vannak ugyanakkor rossz szokásai a tudás-ágazatoknak (avagy, kortárs fogalommal és meghökkentő sugalmazással: a „kreatív iparágaknak” és „tartalomszolgáltatásoknak”), továbbá még a hétköznapi könyvpiacnak, a „tudni-nem-érdemes” szakterületeknek is. Ilyen rossz szokás például az „elévülés” tüneménye, a megkopás élménye, a kínálati készletből eltűnés jelensége éppúgy, mint a feledés, a figyelmetlenség, az érdektelenség nyűgje, a tudásterületi beszűkülés és érdeklődésvilágok bezáródása is

Erdély, egyházak vagyona, elkobzott ingatlanok és ingóságok, a visszaigénylés akadályai, ellenérdekeltségek – a felelősség súlya minden érintetten. Az önként vállalt jogi képviselet, mivel évekig láthatóan önkéntes marad, már-már „természetes”-nek tetszik.

Emlékek málladozó romjai közt turkáltam hónapokon át, a Nagy Háború centenáriumának hangulatában. Használható, ép darabokat kerestem az egymás összevisszaságában is rendkívül kusza illeszkedésű, valamire való téglacsomók között.