Kisebbségben

Három kisregény, három borostyánkő, három arc.

Talányról van szó? Vagy meglepetésről? Vagy csak korosztályos hüppögésről, avíttas keresgélésről a múltbeli értékek között, a jelenben még megmaradt gondok körében…?

„Az ég szíve felé” eső világ emlékezete

S lehet-e hívő, aki hitetlen? Kell-e annak is reményt, partnerséget, társaságot, szolidaritást álmodnia, aki a HIT munkása? Hívő-e a HIT, avagy épp a hitetlenek gyűjtőhelye…?

A megjelenő végtelen tömegű olvasás-kényszerről – olvasók nélkül!

Sebastião Salgado kiállítása a Műcsarnokban

Hátrányos közösségkonferencia – felrázó kivitelben

A Nagy Nyugattal vállalunk konfrontációt, a Nagy Kelethez keresünk kapcsolatokat – de az autokrácia hagyománykészletét Velük is elfogadtatva, megbecsülésre ajánlva…, a minden Góliátokat csellel és leleménnyel legyőzni képes Dávidok vagyunk mi most.

Meredek indítás: de – sajnos - a tények engem igazolnak. Miről van szó? A Tanügyminisztérium honlapja (www.edu.ro) „nyilvános konzultációra” hív a PROIECT  METODOLOGIA de evaluare a calității proiectelor de manuale școlare pentru învăţământul preuniversitar – 2017-2023 (szabad fordításban: Tervezet a közoktatás számára írt tankönyv kéziratok értékelésére – 2017-2023).

„Emlékezet, történelem: távolról sem egyjelentésű fogalmak, s rá kell ébrednünk, hogy minden szembeállítja őket. Az emlékezet maga az élet, melyet élő csoportok hordoznak..., a történelem [ellenben] mindig problematikus és tökéletlen rekonstrukciója annak, ami már nem létezik”.

Még az ánti-világ egyik, sokszor idézgetett marxista szlogentárához tartozott a mondás: az emberiség nevetve szabadul meg múltjától…

Tizenhét év, architekturális művészet, ikonikus szubkultúra. 

Kiss Pál Szabolcs kiállítása az OFF-Biennale Budapest keretében.

Sok-sok évtized telt el úgy, hogy a szociológusoknak alig-alig volt szociológiája, a néprajzhistória is nehézkedett saját tudományelméletével empirikus szinten is szembesülni, s míg a régészek régészetéről vagy a historiográfusok históriáiról halomra születtek könyvek.

Márkus Istvánt már nemigen ismerik. Pedig kellene, nagyon kellene. Nem olvassák, alig-alig idézik, könyvesboltban sem kapható már. 

A Kollokvium utolsó napján, vasárnap, az aradiak előadását láthattuk - a SEX, DRUGS, GODS and ROCK ’N’ ROLL-t, és a házigazdáét, a PHAEDRÁ-t. 

A Kollokvium szombati előadásai láttán kézenfekvő a párhuzam: pokoli játékok. 

A Nemzetiségi Színházi Kollokvium nyolcadik napján két szélhámos viselt dolgait hallhattuk vagy láthattuk.

A marosvásárhelyi Csehov-előadásra csak úgy léphettünk be – mi is és a színészek is -, ha lehajtottuk a fejünket, a szinte teljesen leeresztett függöny miatt másképp nem lehetett. 

Szerda is mozgalmas nap volt a Kollokviumon – bár csak egy előadást láthattunk.