Vélemény

Az egyik oldalon egy antidemokratikus főcenzor szabadlábon van, aki megteheti, hogy egy egész országot zsarol. A másik oldalon a háborús bűnösöket leleplező újságíróra minden jel szerint a kínzás és halál vár.

Hiába vagyunk különbözőek, mindkét tábor csak és kizárólag a saját „igazságát”, „értékeit”, érzelmeit hajlandó emberinek elfogadni. Az ellenfelet legszívesebben felkötné.

A mostani választás különös súlyát az adja, hogy a bihari magyarság érdekképviselete könnyen a perifériára szorulhat, hosszú távra marginalizálódhat.

Arra a kérdésre is választ kapunk a választási eredmények ismeretében, hogy mennyire fogadja el a közösség, a román pártok színeiben induló magyar jelölteket.

Ha vezetőiket idézzük, a szociáldemokraták szabadulni szeretnének múltjuktól, csakhogy a múlt mindig utoléri őket. De hát hogyan is szabadulhatna meg ez a párt a múltjától, ha új vezetői maguk is ebből a múltból érkeznek?

Direktoroknak kell előhalászni egykori kombinatorika-jegyzeteiket, hogy kisakkozzák a véges térben és behatárolt időben az újradizájnolt órarendeket.

A fiatalok nem bíznak (az „elhülyült” idősekben), az idősek az  (egyre inkább „beszámíthatatlan”) fiatalokban. S mindannyian egy olyan világban találják magukat, melyben képtelenek eligazodni.

A romániai magyar választók ugyan elveszítették szimpátiájukat a Nemzeti Liberális Párt és főként Klaus Iohannis iránt, de erőteljesen elutasítják a Szociáldemokrata Párttal való együttműködés gondolatát is.

Demokráciának illik nevezni a plutokráciákat. Pártoknak a gittegyleteket. Államoknak az éjjeliőr-bürokráciákat. Munkaadóknak a kizsákmányolókat. Rugalmasságnak a bizonytalanságot.

Dúl a tájékozatlanság, noha az Oktatási Minisztérium kiadott egy tervezetet, amely 25 oldalon sorolja, milyen feltételeknek kell eleget tenniük az iskoláknak, szülőknek, ahhoz, hogy elkezdődhessen a tanítás.

A vírus tehát terjedni fog az oltóanyag megtalálását követően is, mert sajnos a képtelen forgatókönyvek és a nacionalizmus ellen nincs védőoltás!

Az elmúlt 30 évben a politikusok belátták, hogy mekkora haszonnal járt az oktatás ellehetetlenítése, a butaságnak, a hiszékenységnek, a megvezethetőségnek az erény rangjára emelése.

Svájcban a kantonok szinte már teljes önállósággal rendelkeznek, ennek ellenére modellszerűen egységes állammá szerveződnek. Európa számára inkább Svájc lehetne a követendő példa, és nem az Egyesült Államok. 

A romániai politikai kínálat is leegyszerűsítő: az egyik oldal az ortodox, vidéki román múltat, a másik az „európai”, „nyugatos” jövőt ígéri – de mindkettő inkább csak digitális kiút.

Alighanem a végét járja Románia. Az ország rekordot döntött abban, hogy faképnél hagyják a legjobb szakemberek, akik nyilván más országokban keresnek boldogulást. Itt csak a selejt marad.

A legutóbbi napok történései mégis felvetik azt a hipotézist, hogy Ludovic Orban Orbán Lajos miniszterelnök kulturált ember. Van kultúrája. Sőt, bármennyire is megpróbálja letagadni: magyar kultúrán szocializálódott.

Az alkotmányt át lehet írni, a tudományt be lehet tiltani, a tudást el lehet takarni, a valóságot viszont nem lehet megváltoztatni.

Nemhogy kompromisszum, de párbeszéd sem lehetséges többé. Mindkét fél izzik a gyűlölettől. Az Uniónak azon kellene ügyködnie, hogy csökkentse a feszültségeket. Ehelyett inkább fokozza őket.

Az állam bácsi által elvárt feladataid a következők: dolgozz, fogyassz és adózz! Minden más opcionális. Ha ezeknek eleget teszel, jutalomban részesülsz, büszkén viselheted a „tisztességes adófizető” címkét.

A politikusok egy része nem csupán párttársait védi, de büntetlenséget biztosít a bűnbandák vezetőinek is – akár azt is mondhatnánk: „kollégáiknak”, hiszen nem sokban különböznek tőlük.