Artzak, avagy Nagorno (vagyis Hegyi) Karabah domborzata igen festői és vad: gerillaháborúra ideális díszlet; ezért valószínűsíthető, hogy a forró őszre nem kevésbé heves tavasz következik.
A mi dolgunk – az enyém is, férfiként –, hogy kiálljunk a döntési szabadság mellett. Hogy az érintett nők hangjára figyeljünk. Azok a nők pedig, akik tiltanák az abortuszt – hát kérem, ne végezzenek abortuszt
Ideje volna tehát – miközben megteszünk mindent, amit lehet és értelmesnek mutatkozik – a járvánnyal kapcsolatos érveket és vádakat kiiktatni a politikából. Azaz: végképp lemondani az alig leplezett vagy leplezetlen kárörömökről.
Nem csupán hatvannégy évvel ezelőtti lázadásuk, börtönbéli szomorú-víg napjaik jelentik a leckét számunkra, hanem ez a viszonyulásuk is az eltévelyedett bajtársakhoz is példaértékű számunkra.
Ünnepre készülve recepteket szokás halmozni, vadiújakat, ósdiakat, hétvenhétszer kipróbáltakat. Sőt, 2020-ban még az előkészületnek is van receptje, orvosilag szavatolt forgatókönyve.
Mítosz, hogy a magyar és a román társadalom inkompatibilis egymással. Mennyire közeli az értékrend! Az erdélyi magyarok egy sor szempontból közelebb állnak a románokhoz, mint a magyarországiakhoz.
Vajon nem ezeknek a természetes erkölcsi érzékbe ütköző jelenségeknek a társadalmi gyökereit (lehetőségfeltételeit) kellene a szakmának mindenekelőtt alapossággal felkutatnia?
Kísérletek egész sora bizonyítja, hogy a koronavírus terjedését a katarzis segíti elő, az alkoholos mámor ellenben fékezi.
A kisebbségvédelem olyan téma, amelyet az EU teljesen figyelmen kívül hagyott, miközben az EU bevallott célja éppen a kulturális és nyelvi sokszínűség biztosítás.
A hullámvölgyben kialakult optikai csalódás gyakran indokolatlan bizakodással tölthet el: hogy jobbak, megértőbbek, bölcsebbek (=alázatosabbak) leszünk a megpróbáltatások által.
A világ milliárdosai rendkívül jó évet zárnak. Miközben a járvány nemcsak halált és megbetegedéseket okoz, hanem a (tökéletes!) gazdasági rendszerrel járó ciklikus válságot is súlyosbítja.
Rasszistává nyilvánít mindenkit, aki nem antirasszista, homofóbbá és szexistává mindenkit, aki nem feminista, gyűlölködővé mindenkit, aki nem fogadja el legitimnek az illegális bevándorlók törvényellenes cselekedeteit.
Legkevesebb 235 névről tudni, amelyek viselőit a kádári rendszer kapitális büntetésben részesítette, így akár sokkal véresebbnek taksálható az `56 és `59 közötti megtorlás.
Tibiben az volt a rokonszenves, hogy egyrészt ugyanúgy ragaszkodott a zsidó-magyar identitásához, mint én a székely-magyarhoz. S romániaiságát sem tagadhatta meg soha.
„Aktorból redaktor lettem” – fogalmazott utánozhatatlan stílusában pályaváltásáról. Nem bánta meg, de az igazi nyertesek mi voltunk: olvasói.
„A Nyugat” nem jó példa, mert gazdasági sikereit egy több évszázados globális kizsákmányolásra építette, és a társadalmi progresszió is nagyrészt ezen múlott.
Lehet, hogy az elnök néhány napon belül legyűri a betegséget, de az is lehet, hogy állapota rosszabbra fordul. S akkor valóban kiszámíthatatlan, hogy mi következhet.
Piedone választási győzelme hatalma pofont jelent a romániai igazságszolgáltatásnak, amely – a nagy ügyekben – a végletekig elhúzza a döntéseit, egészen addig, amikor már közeledik az ügy elévülése.
A román közösség bizalmat szavazott egy magyar embernek, most valamennyi marosvásárhelyi magyarnak bizonyítania kell, hogy ez egy közös vállalkozás, amely a jövőnek lehetőség.
Németország egy évtizeddel ezelőtt még a rend és a biztonság európai mintaképe volt. Mi vezethetett a mai zűrzavarhoz? Sokak szerint mindenekelőtt a kettős mérce is.